Hatvan évvel ezelőtt, 18 éves korában több mint egymillió forintot nyert a lottón a mórahalmi Szabó István, aki most a Délmagyarnak beszélt először arról, miért volt számára átok, nem áldás a főnyeremény.
1959-ben, amikor kétéves volt a lottó, a 24. játékhéten 124 köteg piros százast, 1 millió 240 ezer forintot nyertem, amit hatalmas csinnadrattával adtak át a helyi takarékban. A nyerőszámok 19, 51, 65, 84, 89 voltak. Június 2-án töltöttem be a 18-at, utána egy héttel nyertem. Az első dolog, amit vettem, egy Pannónia motor volt 19 ezer 900 forintért. Az volt a lényeg, hogy csicsás legyen. A pénz sorsa az lett, hogy apródonként, három-négy-öt kötegenként kihordtam a takarékból, és a ruhásszekrényemben egy kalap alatt tartottam
– mesélte Szabó István, aki elmondta, előfordult, hogy leitta magát, majd kizsebelték, később pedig egyre jobban elmerült az alkoholizmusban: 32 éven át „minden elképzelhető módon pusztította magát”.
Ha a kocsmában láttam egy magányosan üldögélő embert, odaköszörültem magam valahogy a társaságába, beszélgettünk, elkezdett panaszkodni, nálam már kinyílt a bugyelláris, és a vendégem volt. Két évig volt elég a pénz, utána jött a nyomor
– fogalmazott.
1962-ben részegen motorbalesetet szenvedett, amely során agyrázkódása lett, másfél napig nem tért magához, a fogsorát is kivette. Hat hónap felfüggesztett börtönt kapott, a jogosítványát is elvették három évre.
A jogosítványt gyorsan visszakaptam, mert jó kapcsolatom volt az akkori rendőrkapitánnyal, egy ügyvéd volt az összekötőm. Nem kis pénzeket fizettem ki nekik. Szentesre is jártam szórakozni, ott négyszer vették el a jogosítványomat. Micsoda pénzbe került visszaszerezni! A helyi rend- őrök ismertek, fizettem nekik. A szegediek fogtak meg ittas vezetés miatt, amiért két hónapot kaptam. Hét hónapra ítéltek a korábbi felfüggesztettel összevonva. Ekkor léptem át először a Csillag börtön kapuját, de példás magaviseletem miatt a büntetés egyharmadának letöltése után szabadultam
– mondta Szabó, aki ezek után egyre mélyebbre süllyedt.
Egyre mélyebbre süllyedtem. Úgy voltam vele, akárhogy is lesz, de bornak mindig kell lennie, nem tudtam meglenni anélkül. Mindent elkövettem, hogy pénzt szerezzek italra. Az első szabadulásomat követte még tizenkettő, mind vagyon elleni bűncselekmény volt: loptam, csaltam, sikkasztottam. 24 év, 4 hónap, 20 napot töltöttem börtönben, a legszebb éveimet töltöttem rácsok mögött.
Amikor a rendszerváltáskor engedélyezték, hogy lelkészek járjanak a börtönbe, megtért, azt mondja, az egyháznak, a hitnek és a papoknak köszönheti, hogy jó útra tért. Zárásként megjegyezte:
1992. március 6-án szabadultam utoljára, 1999. december 28-án tettem le a poharat végleg. Június 2-án leszek 78 éves, Kiskunmajsán, a reformátusok által fenntartott nyugdíjasotthonban élek. Számomra átok volt a lottónyeremény. A sok pénz is, amiért nem dolgoztunk meg, lehet méreg, akárcsak az alkohol.
Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton