Január 1-jétől indul a globális, automatikus adóügyi információcsere második szakasza, melynek keretében a bankok elkezdik gyűjteni az ügyfeleik adatait, hogy azokat majd 2017-től továbbíthassák a nemzeti adóhivatalok felé. Összeszedtük, mit kell tudni erről a mechanizmusról és mi lehet a teendője, ha van külföldi bankszámlája – írja a Napi.hu.
Az úgynevezett automatikus adatcsere-egyezmény második szakasza 2016. január 1-jétől indul. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb külföldön lévő magán és céges számláról is tudomást fog szerezni az adóhivatal 2017. január elsejétől. Az adatokat viszont a pénzintézetek már a jövő év elejétől gyűjtik, miután a bankoknak és biztosítótársaságoknak kötelező jelleggel le kell jelenteniük a magánszemély illetékes adóhivatalának, ha van bankszámlája vagy visszavásárlási értékkel bíró biztosítása – ez az információszolgáltatás nemcsak a számla létére, hanem az azon található összegre is kiterjed.
Az adatcsere szempontjától meg kell különböztetni az új (2015. december 31. után nyitott) és a régi számlákat. Az új számlák esetén ugyanis automatikusan vizsgálni kell, hogy van-e adatszolgáltatási kötelezettség, ha igen, akkor az értékhatár nélkül fennáll mind magánszemélyek, mind pedig jogi személyek számlái tekintetében – mondta el lapunk kérdésére Dezső Róbert, a Szecskay Ügyvédi Iroda ügyvédje.
Régi számlák esetén viszont különbséget kell tenni magánszemély és szervezet számlája között. Az egyezmény értelmében a magánszemélyek esetén értékhatár nélkül küldenek adatokat a számlákról a pénzintézetek – azaz itt minden esetben történik adatszolgáltatás, ha egyezményes országban van a számlatulajdonos adóilletékessége -, 1 millió dollár feletti egyenlegnél viszont az azonosítási kötelezettségek szigorúbbak – emelte ki a szakember.
Aktív vs. passzív számla
Dezső Róbert szerint a jogi személyek által nyitott bankszámlák esetén az adatszolgáltatás során figyelembe kell venni, hogy aktív vagy passzív számláról van-e szó. (A főszabály szerint egy számlatulajdonos akkor minősül aktívnak, ha jövedelmének többsége nem úgynevezett passzív jövedelmekből – kamatok, osztalék, bérleti díjak, jogdíjak, stb. – származik.)
Függetlenül azonban attól, hogy egy jogi személy számlatulajdonos aktív vagy passzív, főszabály szerint csak 250 ezer dollárt meghaladó egyenleg felett kell egyáltalán vizsgálni a cég bankszámláját, kivéve, ha a helyi, nemzeti jogszabályok ennél alacsonyabb értékhatárt határoznak meg. Vagyis előfordulhat, hogy egyes országok bankjai/biztosítói már akár ezer dolláros számlákat is vizsgálnak – mutatott rá a szakember.
Amennyiben azonban a számla egyenlege meghaladja a 250 ezer dollárt, úgy aktív számlatulajdonos esetén a számlatulajdonos adatait jelentik a jogi személy adóilletősége szerinti államnak, passzív számlatulajdonos esetén pedig ezen felül még az úgynevezett „controlling person” – azaz gyakorlatilag a tényleges tulajdonos – személyét is fel kell deríteni, és ennek adóilletősége szerinti államnak is adatot kell szolgáltatni. A CIKK ITT FOLYTATÓDIK…