A szépséges műsorvezető eddig még sosem hallott családi drámákról beszélt a Borsnak. Eddig csak kevesen tudták, mit kellett átélnie akkor, amikor gyermekként elveszítette az édesapját, de válása után akkor is kamera elé állt, amikor előtte másfél órán keresztül zokogott.

Anitát kisgyermekként ismerte és szerette meg a közönség. A cukisága mellett a fegyelmezettség mintaképe volt. A forgatások mellett tanult, és sosem panaszkodott. Akkor sem, amikor 1992-ben egy este váratlanul elhunyt édesapja, Ábel Péter filmtörténész. Anita akkor 17 éves volt, másnap reggel felkelt és dolgozni ment.

„Másnap reggel azonban nem volt más választásom, nem tehettem tönkre közel száz ember munkáját azzal, hogy szomorkodom és sírok. Ezért felszívtam magam és amikor kigyulladt a felvételt jelző piros fény, játszottam, amit játszanom kellett.” – mesélte a lapnak Anita, aki tavaly október 31-én ismét megtapasztalhatta, milyen mélységbe képes zuhanni az emberi lélek.

De ugyanígy nem látszott rajta semmi, amikor 16 év házasság után meghozták a nagy döntést férjével, hogy különválnak.

„Azon a napon, amikor én a NőComment első adását forgattam a Spektrum Home csatornán, a kislányom édesapja elköltözött a közös otthonunkból. A stúdióban ott ült Dobó Kata, Kovács Patrícia, Hajós András, Falusi Mariann, Balázsovits Edit, és persze a közönség. Az öltözőben, amikor senki sem látott, bevallom, nagyon sírtam, úgy éreztem, nem leszek képes elvégezni a feladatomat, annak ellenére is, hogy én hoztam meg ezt a döntést. A menedzserem, Kende Hofherr Krisztina másfél órán keresztül hol vigasztalt, hol lelkesített, végül valahogy úgy felturbózott, hogy maga sem hittem el, milyen erős vagyok. Emlékszem, egy zöld ruhában, tökéletes sminkben léptem a stúdióba, és most már tudom, hogy akkor senki sem vette észre rajtam, hogy mennyire össze vagyok törve legbelül. Visszagondolva, azt hiszem, hogy ez így volt jó. Arra születtem, hogy másokat szórakoztassak, a szomorú pillanataimat pedig megtartom magamnak és persze a barátaimnak.”

forrás