Bár ma már népszerűek, és nem küzdenek anyagi gondokkal, vannak olyan magyar hírességek, akik sokat nélkülöztek gyerekként, rossz körülmények közt éltek. Liptai Claudia egy dohos pincében nőtt fel, Tóth Vera és Gabi olykor csak vajas kenyeret tudtak enni, Caramelnek pedig sokszor étel sem jutott. Nézze meg, mely magyar sztárok törtek ki a kilátástalan szegénységből,írja az origo.hu
Liptai Claudia
A műsorvezető a Hal a tortán egyik adásában mesélt arról, hogy egy pincében nőtt fel, fürdőszobájuk sem volt. Édesapjának alkoholproblémái voltak, ez is nehezítette a gyerekkorát.
„A szenespince mellett egy cselédlakásban laktunk, aminek egy szénkályhája volt az előszobában, és az fűtötte be az egész lakást. Nem volt fürdőszoba, egy kék műanyag lavórban kellett minden este a kályha mellett pancsizni. Anyu mindenféle poszterrel telerakta a falakat, hogy ne látszódjanak a penészfoltok, mert hiába meszeltek, pince lévén mindig nyirkosság volt, és dohszag. Emlékszem, fölöttünk egy száztíz négyzetméteres lakásban egy jómódú család élt, akik csak a biciklijükért jöttek le tavasszal. Így visszatekintve ez némileg úgy hangzik, mintha a Twist Olivért olvasnám” – mondta korábban.
Caramel
Az egykori Megasztár-győztes sem titkolja, hogy nem volt könnyű az élete, életrajzi könyvében sokat mesél arról, hogy éltek családjával, és mivel foglalkozott, mielőtt befutott énekesként. Az első biciklijét nem is kapta, hanem maga készítette. A cigánytelepen, mélyszegénységben ugyanis nem volt más lehetősége, ha biciklire vágyott.
„Olyan alapvető dolgok is hiányoztak az ott élők életéből, mint például a mindennapi étel! A hús kifejezetten luxuscikknek számít arrafelé. Voltak idők, amikor kifejezetten kukázásból éltünk. Ami értékesíthető volt, azt eladtuk” – mesélte korábban.
„Gyerekkoromban nem volt fürdőszobánk. Minden nap lavórból fürödtünk. Nagy dolog, ha egyik szerettem azzal hív fel, hogy bajban van, és én gond nélkül tudok pénzt utalni. Ha anyukámnak elromlik a hűtőszekrénye vagy a mosógépe, vehetek neki egyet. Annak idején egy egész évig dolgozott ezekért” – mondta a múltjáról.
Oláh Gergő
Sokáig közmunkásként dolgozott Oláh Gergő, mielőtt az X-Faktor harmadik szériáját megnyerte. Gyerekként a kútról hordták haza az ivóvize, és a mellékhelyiség is a kert végében volt egy kis faházban. Fiatalon házasodott, és bár eggyel jobb körülmények közt éltek, továbbra is nélkülöznie kellett – főleg, hogy párjával hamar családot alapítottak, mielőbb szerettek volna közös gyerekeket.
Az énekes közmunkás bére és felesége családi pótlékja mindössze 80 000 forint volt, ebből kellett négyüknek megélniük és fizetni az albérletet is.
„Nagyon sok olyan napunk volt, amikor ki kellett milliméterezni, hogy mi jön ki, és mi nem jön ki. Nemet kellett mondanunk magunknak és később a gyerekeknek is, hogy most nincs pénzünk egy túró rudira. Ebbe beleszakad az ember szíve. Sok nehéz napunk volt. Az volt a szerencsénk, hogy akkor még picik voltak, nem érezték a súlyát” – mesélte.
Tóth Gabi és Tóth Vera
Az énekesnők vidéken, szegényes körülményes közt éltek gyerekként, erről az időszakról csak ritkán mesélnek. Korábban azt mondták, hogy megszokott volt náluk sokáig, hogy az egész család ugyanabban a kád vízben fürdött le esténként, hogy spóroljanak. Sokszor a karácsony is csak a szeretetről szólt, mert nem volt pénzük ajándékokat venni.
„Amikor Tapolcán szegénységben éltünk, és vajas kenyeret ettünk, mert nem volt más, akkor is vihogtunk, pozitívak és vidámak voltunk anyával. Nem magyarázat az, hogy valakinek rossz az anyagi helyzete, attól még nem kell mindent negatívan látnia, és ezt tényleg tapasztalatból mondom” – mesélte korábban az Origónak Tóth Vera.
Bagi Iván
Bagi Iván gyermekotthonban lakott, ahogy korábban felidézte, nemcsak társait, de őt is gyakran megverték. Egy szobában tíz-tizenkét gyerek zsúfolódott össze az emeletes ágyakon, és csak akkor vette ki az anyja az intézetből, amikor különböző állami juttatásokra volt szüksége.
„Három- vagy négyévesen többször is voltam különböző családoknál, úgynevezett próbahétvégéken, amikor megnézték, hogy akarnának-e, de senkinek sem kellettem. Végül kilencesztendős koromban a nővérem vett magához, akivel soha nem volt felhőtlen a viszonyom. Tőle a bátyámhoz kerültem, aki aztán egyik napról a másikra kirakott az utcára, mert túl nagy feladatnak bizonyult neki a gyereknevelés. Akkor már idősebb voltam. Egy időben az utcán aludtam, hajléktalanként éltem, vagy ismerősöknél húztam meg magam. Barátok adtak enni, és néha kölcsön egy kis pénzt ételre” – írta könyvében erről az időszakról.
Oláh Ibolya
Az énekesnő is azon gyerekek közé tartozott, akik gyermekotthonokban nőttek fel, erről sokat mesél, és máig szívén viseli az árvák ügyeit.
„Én például 16 intézetben és 4 nevelőszülőnél voltam, mivel a törvény szerint abba a megyébe kellett költöznöm, ahol az édesanyám élt. Ennek az volt az oka, hogy nem mondott le rólam. Sokáig nem mertem bízni senkiben, nem mertem senkit közel engedni magamhoz, és én sem mertem közeledni senkihez, mert nem tudhattam, melyik nap hurcolnak át minket egy másik helyre, ahová újra be kell illeszkednem” – mesélte gyerekkoráról.
Mint mondta, nem kellett megbocsátania édesanyjának, hiszen nem is haragudott rá soha, amiért árvaházba adta. „Nagyon nehéz helyzetben volt, alig volt 18 éves, és még a nagymamámnak sem kellettem” – idézte fel.