A menekült

Egy ifjú, aki ellenségei elől menekült, megérkezett egy faluba. A lakosok udvariasan fogadták és biztos rejtekhelyet kínáltak neki. A következő nap jöttek az őt üldöző katonák. Erőszakkal behatoltak a házakba, átkutattak pincéket, padlásokat, végül a téren összegyűjtötték a falu  minden lakóját.

– Fölgyújtjuk a falut és agyonlőjük az összes férfit, ha holnap reggelig nem adjátok kezünkre az ifjút – adta tudtul fenyegetve a parancsnok.

A falu vezetője, kétségek közt gyötrődve, hogy átadja-e a fiút a katonáknak vagy hagyja leölni a népet, visszavonlt a szobájába és kinyitotta a Bibliát, remélve, hogy még hajnal előtt talál benne valami választ.

Hosszú órák múlva, kora hajnalban e szavakon akadt meg a pillantása: „Jobb, hogy egy ember haljon meg, semhogy az egész nép elvesszen.” A falu vezetője becsukta a Bibliát, hívta a katonákat és megmutatta a fiú rejtekhelyét.

Miután a katonák elvitték a menekültet, hogy megöljék, a faluban ünnepséget tartottak, mert a vezető megmentette életüket és falujukat. Ő azonban nem vett részt az ünneplésben. Mélységes bánatba merülve a szobájában maradt. Éjjel egy angyal kereste fel  és megkérdezte: – Mit műveltél?

Ezt válaszolta: – Az ellenség kezébe adtam a menekültet.

Az angyal akkor azt mondta: – És nem tudod, hogy  a Messiást árultad el?

– Miből tudhattam volna? – kérdezte a falu vezetője aggódva.

– Megtudtad volna ha olvasás helyett egyszer a szemébe nézel.