Ez bennem legalább két gondolatot ébreszt.

Az első:ha kívánok valamit, ami nekem jó, nem ártana tudnom, hogy árat fogok fizetni érte. természetesen nem mindig pénzben mérik az árát.

Az ár olykor nagyon nagy, máskor nagyon kicsi, de mindig valamilyen ár. Mert semmi, ami jó, nem adatik ingyen.

A második: tudomásul veszem, hogy ha valamit  kívülről kapok, ha valami jó történik velem, ha örömteli, élvezetes  pillanatokat élek át, akkor az azért van, mert megszolgáltam érte, megfizettem értük, megérdemlem őket.

Egyesek, akik ezt hallják tőle, gyakran megkérdezik:

És a rossz?

Vajon nem mondhatjuk-e azt is, hogy semmi, ami rossz, nem adatik ingyen? Ha valami rossz történik velem, vajon azt nem azért kapom, mert rosszat tettem…és valamiképpen megérdemlem?

Talán ez is igaz. Én azonban most a számomra megkérdőjelezhetetlen, kivétel nélküli, egyetemes igazságokról beszélek.

És számomra az a kijelentés, hogy megérdemlek mindent, ami történik velem, a rosszat is beleértve, nem szükségszerűen igaz.

Bizton állíthatom, ismerek néhány olyan  embert, akivel szerencsétlenség, fájdalmas dolog történt, pedig kétségtelenül nem azt érdemelték volna!

Ha magunkévá tesszük ezt az igazságot (Semmi, ami jó, nem adatik ingyen), akkor örökre felhagyunk azzal a  gyerekes gondolattal, hogy valakinek csak úgy, csupán azért kell adnia nekem valamit, mert én úgy akarom. hogy az élettől meg kell kapnom mindent, amit kívánok, nekem elég csak kívánnom, és meglesz – a puszta szerencsének köszönhetően, varázsütésre.

A harmadik gondolatot, amely hivatkozási pontul szolgál, a következőképpen tudnám megfogalmazni.

Igaz, hogy senki sem csinálhatja mindig azt, amit szeretne, de bárki megteheti, hogy NEM tesz meg SOHA olyasmit, amit NEM szeretne./J.B/