„Tudja, amikor tegnap…”

35 évi szolgálat után ez volt a postás utolsó munkanapja – télen-nyáron rendületlenül hordta a leveleket és a csomagokat ugyanazon a környéken.

Amikor aznap reggel az első házhoz megérkezett, az egész család várta, gratulált neki és egy nagy ajándékcsomaggal kedveskedett.

A második háznál megkínálták egy finom szivarral.

A harmadik címen a tulaj feltűnően szép felesége várta pongyolában, majd mosollyal az arcán megfogta a kezét, és behúzta az ajtón, majd kulcsra zárta. Onnan egyenesen a hálóba vitte, ahol a legszenvedélyesebb szeretkezésben létesítette, amit valaha is tapasztalt.

Miután végeztek, kimentek a konyhába, a nő tartalmas reggelit készített neki: tojással, kolbásszal, frissen csavart narancslével. Végül egy frissen gőzölgő kávé került az asztalra. Amint a fiatalasszony felszolgálta, látta, hogy kilóg egy egydolláros a csésze alól.

– Mindez túl szép volt ahhoz, hogy szavakba tudjam önteni. Életem legszebb órái voltak ezek – kezdi a postás. – De mondja, mi ez a dollár?

– Nos, tegnap este mondta a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapja, és szinte mindenkitől, akihez megy, kap majd valami szép emléket. Azt mondta, hogy ez egy nagyon jó ötlet. Megkérdeztem tőle, mégis mennyit szán rá, mire azt felelte, hogy egy dollárt. Hát… a reggeli az én ötletem volt.