Nagykátán tengeti mindennapjait Tarcsi Sándor, aki alkalmi munkákból igyekszik fenntartani magát, de egy korábbi balesete és az ital iránti szenvedélye miatt az élete kisiklott.

Jolly édesapját jól ismerik a környéken, hiszen évek óta él a Pest megyei település határában álló aprócska vályogházában. A helyiek dolgos emberként ismerik, de nem titkolják, a férfinak komoly alkoholproblémái vannak, ami miatt az évek során egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Ma már sem villany, sem fűtés nincs a házában. Ottjártunkkor Sanyi bácsi éppen nem volt otthon, de az egyik ismerőse útba igazította munkatársunkat, így hamar megtaláltuk egy közeli háznál, ahová aznapra dolgozni hívták.

„Én vagyok Jolly édesapja!”- köszöntött minket már messziről Sanyi bácsi, aki azonnal elkomorult, amikor meghallotta, hogy éppen az énekeshez fűződő viszonyáról kérdezzük, hiszen saját bevallása szerint egy éve egyáltalán nem találkozott a hírességgel.

„Az idejét sem tudom, mikor láttam Jollyt utoljára. Megvan annak már egy éve is. Nem látogat engem, de nem neheztelek rá, hiszen tudom, hogy haragszik, amiért iszom. Persze jól jönne a segítsége, hiszen valóban nincs már se villanyom, se fűtésem a kisházamban” – tárta szét a karját az idős férfi, aki találkozásunkkor józan volt. Sanyi bácsi arra kérte lapunkat, hadd üzenjen az énekesnek rajtunk keresztül, majd könnyeivel küzdve belekezdett mondandójába.

„Bárcsak meglátogatna a fiam! Nagyon szeretném, ha legalább karácsonykor eljönne! Ha ezt megteszi, ígérem, újra elvonóra megyek és leteszem az italt” – fogadkozott Jolly édesapja, aki nem tagadja, gyakran kicsordul a könnye, ha fiára gondol. „Minden áldott nap eszembe jut a fiam, és ha csak tehetem, meghallgatom a dalait is. Ha hallom énekelni, elsírom magam, mert annyira hiányzik nekem. Ha beszélnek vele, mondják meg, hogy millió puszit küldök neki!” – üzente Tarcsi Sándor.