Amikor Wanda Rodriguez nővér felvette a műszakot a bronxi kórházban, arra számított, hogy egy „rendes” munkanapja lett. Akkor még nem tudta, hogy az élete gyökeresen meg fog változni.

2010-ben, a felvételi szoba előtt elhaladva a nővér meghallotta, amint az orvos annak az új, idős férfi beteg nevét említi, akit épp akkor hoztak be a kórházba. Victor Peraza rákos volt, és haldoklott.
Amikor Wanda meghallotta a férfi nevét, jeges borzongás járta át a testét. Nem sokkal később bement a férfi szobájába, majd kérdezgetni kezdte, van-e családja. Amikor az idős beteg elmondta, hogy két lánya volt, de sajnos megromlott az édesanyjukkal a kapcsolata, ezért negyven éve nem látta a lányait. Amikor nevükön nevezte őket, a nő könnyekben törve ki szaladt ki a folyosóra. Visszatért szívébe a régi fájdalom, de vele együtt a remény is.
Hamarosan összeszedte magát, visszament a szobába, és évtizedeket átölelő beszélgetésbe kezdett a férfival. Victor ugyanis az édesapja volt, akit hiába keresett évek óta.
Apa és lánya kihasználta a még hátra lévő időt. Wanda bemutatta a férfinak az unokáit, és annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott. Így történt, hogy megtalálta, de el is veszítette az édesapját.
Ez a történet megtanít arra, hogy soha nem késő megbocsátani, az összetört szívet meggyógyítani.