A katasztrófa lehetősége ott volt a levegőben

A tragédia gyökerei messze a múltba nyúlnak. A parajdi sóbánya évszázadok óta különleges helyzetben volt, ugyanis a hatalmas sódomb közepén keresztülfolyó Korond-patak alatt mélyült le a bányaművelés.

Silye Lóránd egyetemi docens szerint a katasztrófának voltak előjelei.

Az elmúlt időben volt a bányában vízbetörés, de ez egy bánya esetében nem feltétlen katasztrófa. Ugyanis, amíg a szakemberek ezt tudják kezelni, addig ez csak egy megoldandó probléma, amikor már kikerül a megoldható kategóriából a dolog, akkor válik az egész katasztrófává

– magyarázta az egyetemi docens, aki megjegyezte, hogy egy 2007-es tanulmány is, amely már figyelmeztetett a veszélyekre.

A geológusok szerint a kőzetben lévő repedések mentén fokozatosan kioldódott egy üregrendszer, amely idővel egyre nagyobb lett, ugyanis a sót nagyon könnyen kioldja a víz. Az árvíz csak a végső lökést adta meg, ugyanis Silye Lóránd szerint a védőfóliát nem olyan esőre tervezték, amely „30 évenként csak egyszer van”, így átszakadt a fólia, amely távol tartotta a patakot a bányarendszer tetejétől, így sókarsztok alakulhattak ki.

„Az, hogy most volt egy árvíz, az egy plusz volt, de előbb utóbb utat talált volna magának a víz” – jegyezte meg Serfőző Antal.

A katasztrófa anatómiája

Egy ilyen katasztrófa nem egyszerűen jön létre, ahhoz kell legalább öt-hat-hét egymástól független tényező együttállása. Mondhatjuk, hogy minden rossz helyen, rossz időben történt

– fogalmazza meg Serfőző Antal geológus.

A vízbetörés folyamata drámai volt, különösen az információ hiánya miatt. Silye Lóránd egyetemi docens megemlíti, hogy eredetileg azt mondták, hogy „50-60 köbméter” víz ömlött a bányába másodpercenként, és azt várták, hogy 24 óra alatt teljesen megtelik a bánya, ez viszont nem történt meg.

A legfájdalmasabb kérdés talán az, hogy meg lehetett volna-e akadályozni a tragédiát. Serfőző Antal geológus szerint elméletileg igen, de a valóság ennél összetettebb és a földtani, árvízi, hidrológiai, emberi tényezők együttesével senki nem számolhatott.

A szakember hangsúlyozza: a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezett volna az árvíztől függetlenül is. Az árvíz csak felgyorsította azt a folyamatot, amely már évtizedek óta zajlott.

Nem igaz, hogy teljesen megtelt vízzel a bánya, de nem lehet tudni, hogy mi történik a föld alatt

Ma senki sem tudja, mi történik valójában a parajdi sóbánya mélyén.

Jelenleg a bányában és az üregrendszerben lévő folyamatok ismeretlenek. Sejtések vannak, elképzelések lehetnek, de az, hogy igazából mi történik, az nem tudható

– mondja Serfőző Antal.

Silye Lóránd is megerősíti ezt, aki szerint amíg nincsenek adatok, addig megjósolhatatlan, hogy mire lehet számítani, de az valószínűsíthető, hogy nem telt meg a bánya teljesen vízzel, legalábbis nem úgy, ahogy azt elképzelik az emberek. A járatokban maradhattak légbuborékok, és érintetlen alagutak, közben pedig a kioldódó só miatt folyamatosan növekedett az alagutakban lévő víz sűrűsége, így egy idő után lehetetlenné vált, hogy további friss víz kerüljön a bányarendszerbe.

A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb, ugyanis a betörő víz nem egyszerűen elárasztotta a bányát, hanem alapvetően megváltoztatta annak szerkezetét, pilléreket mosott ki, új járatokat alakított ki, miközben más járatok beomolhattak. 

Ráadásul nemcsak víz ment be, hanem rengeteg üledék is. Így az alsó szinteken egy nagy sótartalmú zagy alakult ki

– írja le a folyamatot Serfőző Antal.

Mind a két szakértő egyetért abban, hogy sürgősen monitoring rendszereket kell kiépíteni ahhoz, hogy legalább valamelyest nyomon követhessék a föld alatti változásokat. Mikroszeizmikus mérőműszerek és űrgeodéziai eszközök segíthetnek a talajmozgások megfigyelésében.

Ezeknek az eszközöknek a telepítése azonban költséges és problémás, hiszen nem veszéltelen bemerészkedni a bánya feletti területekre

– hívta fel a figyelmet Silye Lóránd.

Hogy jutottunk ebbe a helyzetbe?

Miért nem lehetett megakadályozni a katasztrófát? – tették fel többen is kérdést. Elhangzott, hogy a sóbánya megmenthető lett volna. „Végig kellett nézzük tehetetlenül, hogy a patak beömlik a bányába!”, „Mit mondjuk a gyerekeinknek?”, „Mi lesz a jövőnkkel?” – hangzottak el a hozzászólások. Mindenkit leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy menthető-e a helyzet, ám erre a szakértői felmérések nélkül nincs válasz: „Van-e legalább 1 százalék esély?” – kérdezték.

Antal Lóránt rámutatott, sem a sótársaság, sem a vízügy nem menedzselte megfelelően a helyzetet, a legnagyobb hiányosságnak azt tartja, hogy nem volt kommunikáció, hiszen ez bizalmatlanságot szült.- a Maszol.ro portálról

Pesszimista és optimista jövőkép

Mi várható a jövőben? A szakértők szerint több forgatókönyv is elképzelhető, de adatok nélkül nem lehet és nem is szabad jósolni. Természetesen vannak különböző forgatókönyvek az elmúlt évszázadok bányászati tapasztalatai alapján.

A legpesszimistább forgatókönyv

Serfőző Antal szerint a legrosszabb eset szerint beomlik a teljes bányarendszer és egy bányatószerű képződmény alakul ki – hasonlóan más elárasztott bányákhoz a térségben.

Silye Lóránd egyetemi docens még drámaibb képet fest, ugyanis véleménye szerint a beomlást követően egyfajta törmelékfolyás fog kialakulni a Korond-patak mentén fog lemenni.

Az optimista verzió

A legpozitívabb verzió sem túl biztató.

„A legoptimistább forgatókönyv szerint sem tudom elképzelni, hogy a teljes üregrendszer megmenthető” – fogalmazta meg Serfőző Antal a valóságot.

Van azonban egy fontos szempont: a bányának csak kis részét használták turisztikai célokra.

A turizmus szempontjából nem használták a bánya nagy részét. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy rendben lesz, csak nem lesznek meg azok a nagy klasszikus régi bányarendszerek

– ad némi reményt a geológus.

Silye Lóránd kifejtette, hogy 1 millió kilogramm víz 26 százalékig tudja nagyjából feloldani a sót, vagyis 260 kilogramm só oldódik ki minden egymillió kilogramm vízzel. Ebből fakadóan szerinte a legoptimistább helyzet az, hogy a beömlött víz megtelítődik sóval, ami leállítja az áramlást, így ki lehet azt szivattyúzni és a felmérések után megállapítják, hogy a bánya biztonságos és néhány hónap múlva folytatódhat minden, ahogy a katasztrófa előtt. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy mennyire vékonyodtak el a bánya falai és tartanak-e ezután a pillérek, ráadásul, előfordulhat, hogy már csak a víznyomás akadályozza meg a bánya beomlását, így a szivattyúzás hatására fog az egész terület beszakadni.

„A legoptimistább forgatókönyvet azonban lassan el kell felejteni, sőt az is lehet, hogy már régen el kellett volna felejtenünk, ugyanis minden perccel és minden nappal rohamosan romlik a bánya állapota”

– tette hozzá és elmesélte, hogy az utolsó civil, aki kijött a bányából, készített egy videót arról, hogy hatalmas darabok szakadnak le az alagutak faláról és az pusztán a víz nyomásától történt, azelőtt, hogy elkezdett volna kioldódni a falakból a só.

A szivattyúzás dilemmája

A víz kiszivattyúzása komoly környezetvédelmi kihívást jelent. A Serfőző Antal figyelmeztet, hogy a Korond-patak ugyanis a Küküllőbe folyik, amely sok település ivóvízellátását biztosítja, ezért nem lehet egyszerűen kiszivattyúzni a bányában álló vizet.

A környezetvédők most nem fognak szeretni, de szerintem most ne azzal foglalkozzunk, hogy a természetben mi fog történni, mert van rengeteg hely Erdélyben, ahol a só természetesen a felszínen volt. Vannak olyan kultúrtájak, ahol a sós víz hozta létre, és nagyon büszkék vagyunk rá, mert különleges élőlények élnek ott, holott ezek egyáltalán nem természetes tájtípusok

– fogalmazott Silye Lóránd, aki szerint az emberek élete és megélhetése fontosabb és a mérlegelésnél ezt nem lehet elfelejteni.

Szerinte az érintetteknek azonnali támogatásra van szükségük.

A helyi gazdaságot igenis meg kell segíteni. Vannak emberek, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Tessék megnyitni a pénztárcákat, az állami kasszát. Nem beszédekkel kell őket segíteni, hanem pénzzel

– fogalmazott Silye Lóránd.

Az egyetemi docens szerint elsősorban a bányászokat kell megsegíteni, mert ők veszítették el közvetlenül a megélhetésüket, aztán azokat, akik közvetetten, vagyis a turizmuson keresztül éltek a bányából.

Mindkét szakértő hangsúlyozza, hogy a döntéshozóknak kell cselekedniük. Silye Lóránd egyértelműen fogalmaz:

„Vannak emberek, akik ezért felelnek, hogy ilyen döntéseket meghozzanak. Nem én kell meghozzam, nem az újságírónak kell meghozza, hanem vannak ezért emberek.”

Remény a jövőben

Bár a parajdi sóbánya jövője bizonytalan, nem minden elveszett. A térségben más sóbányák is működnek, és a turisztikai potenciál megmaradt.

Nagyon sok potenciál van a környéken, hasonló helyszínek vannak, ahol újra lehet kezdeni

– utal a lehetőségekre GeoGold Kárpátia ügyvezetője.

Ami biztos, hogy a következő napok döntő jelentőségűek lesznek. Amíg nem tudják pontosan felmérni a károkat és a lehetőségeket, addig csak találgatni lehet. A jövőben pedig a parajdi sóbánya katasztrófája tanulságul szolgál majd a jövő bányászati projektjei számára.

A szakértők szerint sürgősen szükség van egy átfogó katasztrófavédelmi tervre, amely figyelembe veszi a régió geológiai sajátosságait és a klímaváltozás hatásait. Csak így kerülhetők el a jövőben hasonló tragédiák.

Addig is a föld alatt a sós víz, a bizonytalanság és omladozó falak – a felszínen pedig egy közösség, amely választ és segítséget vár.