Nem túlzás azt állítani, hogyha ez tényleg igaz, az szenzációs felfedezés lehet.
Kína alatt már az elmúlt években is sejtették, hogy létezhet valami. Pontosabban nem az ország teljes területe alatt, hanem a Takla-Makán sivatag alatt.
A Takla-Makán homoksivatag Közép-Ázsiában, Kína Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület tartományában található, mely öbb ezer éve kiszáradt vidék, és egyike a világ legnagyobb homoksivatagainak. Területe 270 000 km², legnagyobb hosszúsága mintegy 1000, legnagyobb szélessége mintegy 400 kilométer.
Ennek a sivatagnak a mélyén egy olyan dolog lapulhat, ami önmagában szenzációs felfedezés lehet, ha bebizonyosodik a valódisága.
Rengeteg geológus úgy sejti ugyanis megalapozott tudományos elméleteket, és méréseket alapul véve, hogy Kínának egy rejtett, sivatag alatti óceánja lehet.
Nem az a fajta hely, ahol vizet remélne az ember. A szakemberek a széndioxid sivatagi levegőben való viselkedését tanulmányozták évekkel ezelőtt, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a Tarim-medencénél eltűnnek az üvegházgázok.
Ez pedig már eleve egy gyanús indikátora volt annak, hogy a sivatag talán nem is teljes az, aminek elsőre látszik. A megdöbbentő felfedezést, akkoriban még csak feltételezést a világsajtó és a tudományos társadalom kétkedve fogadta.
Mára azonban kiderült, hogy komoly esélye van annak, hogy az elmélet helytálló legyen, és valóban létezzen egy rejtett óceán a sivatag alatti rétegekben.
Ugyanis azért tűnnek el a sivatag felett az üvegházgázok, mert az óceánok – és a bennük lévő meszes vázú élőlények, korallok- magukba szívják a mérges gázokat, hogy azt beépítsék vázukba.
Próbáltak az elmúlt években más magyarázatot találni a jelenségre, de nem sikerült. Sőt, ekkora mennyiségű szén-dioxid felszívódást semmi mással nem lehet magyarázni.
Elsőre semmi más nem tűnik fel a Takla-Makán kietlen sivatagában sétálva. A helyiek sem érzékeltek eddig semmit abból, amit sejteni vélnek a sivatag alatt. A helyi gazdák szétlocsolják növényeikre a fellelhető kevés vizet, a maradék pedig vagy a levegőben elpárolog vagy a homokos talajba süllyed.
Később mélyfúrásokat végeztek, közel 200 helyszínen a sivatagban, hogy megmérjék, hogy milyen az odalent található talaj, és vízminták szén-dioxid tartalma.
Olyan magas szén-dioxid koncentrációt mértek végül ezeken a helyeken, melyek egyelőek a Föld óceánjaiban tárolt széndioxid 0,0005 %-ával.
Ez alapján a sivatag karbon-elnyelő zónának – carbon sink zone – minősül. A legtöbb ilyen régió azonban növényekkel dúsan benőtt terület, melyek oxigént termelnek a levegőből kivont széndioxidból. A sivatagban persze növények nem találhatók. Ez szintén azt erősíti, hogy egy hatalmas óceán húzódhat meg a mélyben.
A talaj nagyon sós, ami szintén egy óceáni jelenlétre utal, mivel az magába szívja a szén-dioxidot, ami nagyon sóssá teszi a talajt, és annak szerkezetét. Az elkövetkező években lehet számítani arra, hogy egy nagyobb expedíció során le fognak fúrni a mélybe, és újabb részletes vizsgálatokat végeznek majd el.