Ezen a történeten háborog most az internet, egyesek szerint zseniális amit a srác csinált, mások szerint nagyon nem korrekt húzás, hogy miért, azt lentebb ki is fejtik.

Íme az eset:

Az a nagy igazság, hogy ezt a történetet nem igazán szerettem volna mások orrára kötni, de kénytelen leszek, mert már nem tudom eldönteni, hogy jól cselekedtem-e.

A volt feleségemmel 3 éve voltunk együtt, amikor szóba jött ez a baba téma. Én tudtam, hogy nem lehet saját gyermekem, de annyira szerettem ezt a nőt, hogy nem akartam elmondani neki, mert tudtam, hogy akkor elhagy.

Valójában ezt meg is tette 9 hónappal ezelőtt, amikor megfogant a kisbaba. Azt tudni kell hogy első éves házasok voltunk, amikor elkezdődtek a próbálkozások, és egészen 1 évig nem sikerült. Aztán amikor tavaly bejelentette a volt feleségem, hogy állapotos, egy igazi döbbenet ült ki az arcomra. Neki fel sem tűnt, hogy én mennyire lesokkolódtam.. Abban a pillanatban rájöttem, hogy van valakije. Valakije, aki segített neki teherbe esni, és az nem én vagyok sajnos.

Hirtelen düh fogott el, és elhatároztam, hogy a következő 9 hónapban csak mint egy lakótársként élek együtt a volt nejemmel, és majd amikor megszül, akkor az orra alá dörgölöm a papírt, ami bizonyítja, hogy meddő vagyok. Mielőtt azt hinnéd, hogy az orvos tévedett, hidd el hogy nem. A papírjaimon az áll, hogy teljes nemzőképtelen vagyok.

Aztán amikor megszülte a kisbabát, a váróban elővettem a papírt, oda adtam neki, elolvasta, értetlenkedett, majd sírt.

Itt már világossá vált számára, hogy tudom, hogy a pici nem az én gyermekem. Elmondtam neki, hogy amíg a kórházban van összeszedem a cuccait, és eljuttatom az édesanyáékhoz. A kicsit is már oda vigye, az én házamat felejtse el.

Tényleg ennyire rossz ember lennék? Azt szerette volna, hogy más gyermekét én neveljem fel?? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre…