Tizenhárom éve nincs képernyőn, de a nézők máig az egyik legszebb magyar bemondónőként emlegetik. Hihetetlen, hogy Lőrincz Gabriella idén januárban már 60 éves lett, ám kortalan a külseje, és harmóniában van a lelke. Számára utóbbi a fontosabb.

– Nem sok egy házban 3 macska és a 2 kutya?

– A férjemmel együtt nagy állatbarátok vagyunk. Eddig mindegyik cicánkat befogadtuk: árvák voltak vagy bedobták őket hozzánk a kerítésen. A keverék kutyáinkat pedig egy szolnoki utcáról hoztam haza hat éve, kölyökkorukban. Próbáltuk felkutatni a gazdát, de senki nem jelentkezett, így nálunk maradtak.

– A kertet ki tartja rendben?

– Hívunk segítséget, de alapvetően magunk is csináljuk. Sokat dolgoztunk azért, hogy szép legyen – de ez nem panasz, mert nagyon szeretek a növényekkel és a földdel foglalkozni! Állatok között és zöldben lenni: számomra ez jelenti a nagybetűs otthont!

– Mióta vannak együtt a férjével?

– Már 18 éves koromtól. Tudom, manapság nagyon ritka, hogy egy házaspár ennyi időn át kitart egymás mellett, ez még a régi nemzedékek szokása volt. Sokan kérdezik, mi a titkunk, de szerintem nincs általános recept. Mondhatnék közhelyeket arról, hogy a sors egymásnak rendelt bennünket, ám inkább abban látom az  okát, hogy mindig is végtelenül tiszteltük egymás egyéniségét, szabadságát, és támogattuk egymás önkifejezését, a terveink megvalósítását. Persze mindezeket tanulnunk kellett az évek során.

– Gyermek nincs a családban?

– Mi így, az állatainkkal együtt vagyunk nagycsalád, hiszen nem született saját gyermekünk. Igaz, a sors nemrég megajándékozott bennünket egy házaspár barátságával, akiknek három kiskamasz fia van. A velük töltött idő egy kicsit áthuzalozta a gondolkodásomat. Folyton azon jár az eszem, mi az, ami nekik jó, milyen programokat értékelnek, mi az érdeklődési körük. Igazi kihívás számunkra mostanában, hogy jópofa elfoglaltságokat találjunk ki a gyerekeknek.

– Közben itt a 60. születésnapja. Hogyan éli meg?

– Nem törvényszerű, hogy ha az embernek egyre több év nyomja a vállát, akkor egyre rosszabbul kell éreznie magát. Most például sokkal jobban érzem magam, mint pár éve. Mellbevágó az évszám, de ha kiegyensúlyozott vagyok, akkor a kornak nincs olyan nagy jelentősége. Vannak céljaim és örömforrásaim: színház, programok, a kis balatoni házunk… Gyerekkori emlékek kötnek a tóhoz, nagyon feltölt. Tenni kell a jó közérzetért, elég ajándékot kell adni a léleknek, a szellemnek és a testnek is, hogy az évek múlása ne fájjon annyira!

– A ráncok sem aggasztják?

– Természetesen nem örülök nekik, de ezzel is szembe kell nézni. Korán rájöttem, hogy nem szabad a szépségre, a külsőre túlzottan alapozni az ember boldogságát. Nem erre helyeztem a hangsúlyt, hanem arra, hogy szellemileg és emberként érettebbé tudtam-e válni. Persze nem hagynak hidegen a kozmetikai eljárások, amivel segíthetünk magunkon, legutóbb például oxigénes arckezelésen jártam, de a botoxra nemet mondanék.