6 éve járok műszempilláshoz.
Egyik nap szokásomhoz híven, indultam a kozmetikusomhoz töltésre.
Mert ugye a régi pillám, már 3 hét után elkezdte megadni magát.
Aztán a szépülésből egy balesettel kötöttem be.
Felrakás közben a csipesz ráesett a bal szemhéjamra.
A szemem könnyezni kezdett, a látásom homályossá vált.
Azt hittem h csak megütődött.
Nem véltem komolynak a dolgot, de másnap a szemészeten ültem egy kis noszogatás után.
A vizsgálat után kiderült h a csipesz, átszúrta a szemgolyóm.
A csarnokvizet.
Emiatt könnyezett folyamatosan és ment le kettesre a szemnyomásom.
Egy védőlencsét, és szemcseppet kaptam rá.
Ami lefedte a könnyezést, és fertőtlenítette a szemem.
Abban reménykedtem, ha holnap visszamegyek, minden rendben lesz vagy csak egy rossz álom az egész.
A helyzet rosszabbodott.
A szemgolyóm zsugorodni kezdett.
A retina bármikor leválásnak indulhatott volna, ami örök vakságot jelent.
Így a műtét mellett döntöttem.
A szemem feltöltötték és lefedték.
Így nem vakultam, meg.
A gyógyulási folyamat lassú idő.
Az, hogy mi lesz a közeljövőben a szememmel, azt nem tudhatom.
Vagy összeforr teljesen, vagy kiszakadhat bármikor.
Fokozottan ügyelnem kell rá.
Nyomorultul éreztem magam.
Féltem, remegtem.
Soha nem műtöttek.
Korházban sem feküdtem még.
Azt járt a fejemben folyamatosan, hogy mi lesz velem ha nem látok rendesen?
Mennyire leszek magatehetetlen?
Mit fogok dolgozni?
Nem csak a felrakása veszélyes.
Nem csak a csipesz amit használnak.
A műszempilla egy műanyag, ha szembe kerül, károsíthat.
Szerencsém volt.
Ha a retinám sérül, már vak lennék.
Kérdés, hogy megéri-e „szépnek” lenni?
Sokszor el sem gondolkodunk azon, h mit teszünk a testünkkel.
Nem szoktam csoportokba posztolni.
Nem is azért írok hogy bárki kioktasson, vagy akár sajnáljon.
Csak lehet, hogy pont számodra tanulságos ez a történet.
Vigyázzatok a szemetek világára, mert nagy kincs 
forrás:Facebook