• hét. dec 23rd, 2024

Felidézte a drámai pillanatokat a döbbent szemtanú: hiába könyörgött ordítva, senki nem akart segíteni a haldokló Gesztesin

Budapest — Hazafelé sétált szombat délután K. Gy., amikor rátalált a haldokló színészre.

Nem múlik a fájdalom, továbbra sem ocsúdott fel az ország Gesztesi Károly megdöbbentő, váratlan halálából. A szeretett és rendkívüli népszerűségnek örvendő színművész tragikus utolsó napjának részleteit sokan próbálják összerakni.

Most a Blikk megtalálta azt az embert, aki elsőként ért oda segíteni Gesztesi Károly autójához, amelyben szívrohamot kapott a művész. Döbbenet, de a színészhez a lehető legjobb segítség érkezett, hiszen a 35 éve mentőként dolgozó K. Gy. volt az, aki először felrántotta a Mercedes ajtaját szombaton a Ferdinánd híd lehajtójánál. Sajnos. ő sem tudott mit tenni, a színész akkor már hosszú percek óta a haláltusáját vívta. A sokat látott, nagy tapasztalattal bíró szakember a Blikknek elárulta: nagyon megviselte, hogy nem tudott segíteni a színművészen.

– Az az igazság, hogy még mindig nehéz visszaidézni azokat a perceket, annyira megvisel, amit átéltem – kezdte lapunknak a mentősofőr. – Szombat délután éppen hazafelé gyalogoltam a Podmaniczky úton, a helyszínnel azonos oldalon, amikor megláttam, hogy egy fekete autó áll a gyalogátkelőhelyen. Még mondtam is magamban, hogy ez is szépen leparkolt… Amikor odaléptem, benéztem a jobb első ablakon, s láttam, hogy a sofőr, akiről akkor én még nem tudtam, hogy a színművész úr, egyenes testtartással ült, a feje a mellkasára volt hajolva, a végtagjai pedig ernyedtek voltak – mesélte el K. Gy., mit tapasztalt, amikor először benézett a kocsiba.

– Megkerültem az autót, aminek az ajtajai le voltak zárva, de a letekert ablakon benyúlva ki tudtam nyitni az ajtót. Valószínűleg azért engedte le, hogy levegőt kapjon, amikor rosszul lett. Gyorsan megvizsgáltam, nem volt sem légzése, sem keringése, vagyis feltételeztem, hogy a klinikai halál állapotában van. Azonnal hívtam a központi segélyhívót, kicsatoltam a biztonsági övet, majd megpróbáltam segítséget szerezni, hiszen tudtam, hogy egyedül képtelen vagyok kiszedni az autóból – idézte fel a drámai pillanatokat.

Ekkor azonban elképesztő dolog történt. A férfi még most is fel van háborodva, ha visszagondol rá: hiába könyörgött ugyanis ordítva több autósnak is, hogy jöjjenek segíteni neki, lehúzták az ablakot, meghallgatták, mit akar, majd amint zöldre váltott a lámpa, továbbhajtottak. Végül egy traumatológus orvos, aki a SzívCity alkalmazás riasztására a belvárosból érkezett a helyszínre, valamint egy pizzafutár állt meg és szállt be tevőlegesen az újraélesztésbe.

– Elképesztő egyesek hozzáállása a másik bajához. Nem akartam elhinni, hogy képesek gond nélkül továbbmenni annak ellenére, hogy érthetően elmondtam, mit szeretnék. Végső kétségbeesésemben már a kocsik között rohangáltam az úton és próbáltam megállítani valakit. Ez sikerült, így harmadmagammal kiemeltük a beteget a gépjárműből. Háttal a járdára fektettük és azonnal megkezdtem az eszköz nélküli újraélesztést. Picivel később megérkezett egy traumatológus főorvos, aki segélyhívón hallotta, mi történt, majd megállt egy pizzafutár is. Nekik innen is köszönetet szeretnék mondani a gyors segítségnyújtásért. Mellkaskompr

essziót alkalmaztunk, de próbálkoztam a klasszikus befúvásos módszerrel is. A Markó utcából hamar megérkezett a rohamkocsi is, és még közel egy órát küzdöttünk a beteg életéért. Tényleg megtettünk mindent, sajnos, hiába – sóhajtott szomorúan a férfi.

Gesztesi Károly szombat délután egy moziból tartott a kollégáihoz, akikkel fellépése lett volna Szegeden. A halála előtt tíz perccel felhívta őket, hogy jelezze, hamarosan megérkezik. Sajnos, sohasem ért oda.

Másodpercek is számítanak

A mentősofőr szerint Gesztesi Károlynak talán lett volna esélye a túlélésre, ha azonnal megáll valaki, hogy segítsen.

– Ilyen esetben minden másodperc számít, ám Gesztesi Károly hosszú percekig egyedül lehetett a kocsiban, mire én rátaláltam. Pedig nem is egy kietlen helyen történt mindez, hanem egy forgalmas budapesti úton, ahol számtalan autósnak látnia kellett, hogy valamiért a járdán áll egy kocsi. Mégsem érdekelt ez senkit, mindenki ment a dolgára – mondta elszomorodva K. Gy, aki úgy gondolja, bármelyik mentőtársa ugyanígy cselekedett volna, mint ő.