Szombaton, november 30- án a kora reggeli, 06:30- kor Budapest Ferihegyrôl startoló WizzAir járattal utaztam London Lutonra, a gépen a 11/C volt az ülőhelyem.
15-20 perces késéssel indultunk, mert a kifutópályán rosszak voltak a látási körülmények.
Tisztán emlékszem, hogy még csak álltunk, amikor a jobb vádlimban hirtelen egy áramütésszerű, bénító csípést éreztem, rögtön utána borzalmas viszketést a helyén. Meglepődve kaptam oda és próbáltam kinyújtogatni a lábam, hogy ültemben jobban rálássak mi okozhatta, de már bekötve ült mindenki, így kizárt volt, hogy kicsatoljam magam és felálljak. A fekete színű vastag harisnyámon keresztül pedig azt se láthattam, hogy milyen lehet maga a csípés.
Mire landoltunk, már el is felejtettem az egészet. Az esti zuhanyzáskor jutott újra eszembe, amikor hozzáértem. Csak érintésre viszket(ett) és egy halványrózsaszín tûhegynyi pöttyön kívül nem látszott semmi, ezt a mini nyomot is alig lehetett észre venni.
Vasárnapra a szúrás helyén hatalmas piros folt éktelenkedett, majd amellett másik két kisebb. Tegnapra újabb foltok jelentek meg, a már meglévők bevörösödve-lilulva megnagyobbodtak. Csak érintésre viszket a legnagyobb, de akkor nagyon és alapesetben csak „érzem, hogy ott van”, igazából eszembe sem jut a létezése, létezésük. Mára újabb, halványrózsaszínû, fél-egy cm átmérőjűek keletkeztek elől, a lábszárcsontom mentén.
Az 50 Ft- os alatti „anyafolt”- ban jól kivehetõ a mára már egyáltalán nem tûhegynyi, konkrét csípés helye.
Nem tudom, mi lehetett?
Találtam hasonló csípésrôl fotót a google- n, a tünetekre egy egzotikus pókfélét dobott ki.
Eltelt 72 óra, a helyzet nem javul, sőt!, úgyhogy természetesen délután doki, de ez az egész azért totál ijesztő.
Sose gondoltam bele, hogy bárhonnan, bárki, bármit, bármivel felhurcolhat egy repülõgépre. Se a gépet, se a felszálló emberek ruházatát, akik a világ millió pontjáról utaznak ide-oda, se a kézipoggyászukat ilyen szempontból sehol nem ellenőrzik. Talán kivitelezhetetlen is lenne.
És ezek bárhol elrejtőzhetnek, bármikor elôbújhatnak.
Az én dögöm az ülésem alatt lapult…
Csak mondom. forrás