Kristal Amezquita 23 éves volt, amikor megtudta, hogy teherbe esett kedvesétől, Diego-tól. A 12. héten a boldog pár be is jelentette a közösségi oldalakon, hogy gyermekük fog születni.
“Kislány korom óta anya akartam lenni. Mindig azzal viccelődtem, hogy azért születtem a világra, hogy anya legyek.” – jegyezte meg Kristal.
A fiatal nő elmondása szerint a terhességgel minden rendben volt és alig volt rosszulléte.
Nem sokkal később Kristal és Diego egy összejövetel keretében jelentették be, hogy mi lesz születendő gyermekük neme. Kiderült, hogy fiút várnak, akinek az Ian Max nevet választották.
Csupán az 5. hónapban járt Kristal, amikor fájdalmat érzett a hasában. Ahogy leült ebédelni egyik vasárnap, éles fájdalmat érzett így úgy döntött, hogy lepihen kicsit. Amikor felébredt, a fájdalom visszatért, 5-10 perces megszakításokkal.
Másnap az orvosi vizsgálaton mindent rendben találtak, a kicsi mozgolódott és a szívhangja is rendben volt. Az orvos azt mondta, hogy valószínűleg a növekedés következtében érez fájdalmat. Mivel másnapra volt esedékes a 21. heti UH, újra megvizsgálták.
Aznap Kristal még nagyobb fájdalmat tapasztalt és munkába sem bírt elmenni. A kórház helyett az ágyat és az alvást választotta.
“Azt kívánom, bárcsak máshogy cselekedtem volna. Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre, amelyek azt súgták, hogy valami gond van.”
Ahogy Diego hazaért a munkából, Kristal kérte, hogy vigye be a sürgősségire. Ott kiderült, hogy Kristal vajúdik és amit tapasztal, az szülési fájdalom, miközben a magzatvíz is elfolyt. Kristal ekkor már tudta, hogy el fogja veszíteni a babáját.
Két tolás után megkérdezték, hogy meg akarom-e fogni a gyermekemet, de előbb a méhlepényt is meg kellett szülnöm. Ekkor Kristal-t egy még nagyobb sokk érte.
„Az orvos, aki levezette a szülést, elejtette Ian, miközben bújt ki, majd azt mondta nekem, hogy ’Semmi baj, maga még fiatal, lesz majd még gyermeke.’.”
„Édesanyám mondta, hogy azt hitte a lepénnyel együtt kidobja a szemétbe, ahogy kezelte a dolgot. Mivel Ian nagyon pici volt, gyakorlatilag kicsusszant és az orvos nem volt képes megfogni.”
Annak ellenére, hogy Kristal nem jutott el a második trimeszterbe, látta halva született kicsi fián, hogy apja hosszú, vékony alkatát örökölte. Ian mindössze 284 grammal született.
Aznap este az orvos felhívta Kristalt, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem vette észre, hogy vajúdik és később az is kiderült, hogy egy méhlepényt ért fertőzés okozta a baba elvesztését.
Diego és Kristal még 2 napig maradt a kórházban, hogy elbúcsúzhassanak fiuktól. Az éjszakás nővér egy emlék dobozt készített nekik, amelybe néhány személyes dolgot tehettek.
“Soha nem fogjuk elfelejteni, mindig a szívünkben és imáinkban őrizzük őt.”