Valószínűleg senki nincs, aki ne ismerné el az egykori tévés szakmai zsenijét. Sokan tudják, hogy Nyíregyházáról származik, médabéli karrierjét is ott kezdte a helyi rádiónál. Az ország akkor ismerte meg, amikor elindította az MTV-ben a Friderikusz-showt – ez volt az első műsor, ahol a magyar tévénézők szinte testközelből láthattak világsztárokat, hollywoodi színészeket. Az évek múlásával showmanből üzletemberré vált, mégpedig jól menő üzletemberré. Friderikusz most a Playboynak adott egy interjút, amiben nem csak gyermekéveiről és az akkori nehézségekről, de arról is beszél, hány forintból indította el anno a Friderikusz-showt, illetve honnan szerezte vagyonának egy részét.

„Vagyonom jelentősebb része részvényekben áll, de vannak érdekeltségeim külföldön, például a gyógyszeriparban is. Az ezt magyarázó mese gyökere a múltban leledzik: volt egy haverom a honvédségnél, Kalocsán (merthogy katona is voltam!). Ez a fiú nagyon rosszul bírta a gyűrődést, én meg állítólag segítettem neki túltenni magát egy akkor kipattant szerelmi bánaton. Az egyetem végeztével aztán ő elvett egy Svájcban élő, magyar származású lányt, akinek az apja vezérigazgató és tulajdonostárs volt egy ottani nagy gyógyszergyárban.

A srác az egyik hazalátogatása során megemlítette, hogy meghálálná nekem a korábbi jószolgálataimat. Elmesélte, hogy annak idején Kalocsán az életét mentettem meg azzal, hogy rendszeresen meghallgattam, tanácsokkal láttam el őt. Mi kéne neked? – kérdezte. Mire hanyagul rávágtam, hogy egy lakás és egy autó.

Akkoriban körülbelül a huszonegyedik albérletemben laktam, saját autóról pedig nem is álmodhattam. Erre azt válaszolta, hogy ne viccelődjek, mert ő ezeket tényleg könnyen elő tudja teremteni nekem. Erre meg én kaptam hülyét, hogy hát erről szó sem lehet. Szó szót követett, és megemlítette, hogy kedvező módon odakint jegyezhetnék részvényeket. Nekem akkor két könyvből adódóan, amelyeket írtam, éppen ötmillió forintom volt. Ebből természetesen önálló lakást szerettem volna venni, elvégre közelítettem a harmincadik évemhez. Ami a tőzsdét meg a részvényeket illeti, az idő tájt a szabályokat nem is ismertem, úgyhogy az ajánlatára természetesen nemet mondtam.

Telt-múlt az idő, és legközelebb karácsony előtt, amikor találkoztunk, ez a barátom egy kis meglepetéssel állt elő: azzal adott át nyolc részvényt alapáron, hogy megadom majd – hangsúlyozottan csak a vételi árát –, ha lesz pénzem. Hihetetlen volt, amikor a kezembe nyomta a nevemre jegyzett részvényeket. És hiszed-e, hogy életem legjövedelmezőbb befektetésének bizonyult, ugyanis százas nagyságrendben felszorzódott ezek értéke tíz-tizenkét év alatt?!”