Klaudia egy facebookos csoportban posztolta a történetét. Tanulságos.

Ma a belvárosban jártam (ritka alkalmak egyike), pontosabban a Keletinél. A történethez hozzátartozik, hogy a telefonom szervizben van, ezért egy régebbi, jó pár éves, de még jól működőt használok.

Tehát álltam a Keletinél a megállóban a buszra vártam, amikor éreztem, hogy valaki nekem jött. Gondoltam, arrébb állok, és amikor odapillantottam, láttam, hogy egy „nem a napon barnult” fiatalember épp a kabátomból h úzza ki a ke zét, kezében a telefonommal. Észrevette, hogy lebukott, megfordult, futni kezdett, én utána, de megtorpant, visszafordult és mondta, hogy várjak. Néztem, gondoltam kikapom a kezéből a mobilom, de lepörgött bennem, mi van, ha többen vannak, nincs már nála, stb.

Erre a kezében lévő telefonomra nézett, a kezem be nyo mta, és ezt mondta: „Ezért a sz a rért nem kapok semmit, tartsd meg, és vegyél egy másikat!” – és elrohant, én meg nyikkanni se tudtam.

Mai tanulság: néha nem baj, ha nem okostelefonja van az embernek.”forrás