Négy hónapja már, hogy elment az ország kedvence, a nagy nevettető és slágerénekes, Koós János. Özvegye egyedül maradt a budai házban, ahol azóta is minden ugyanúgy van, mint amikor még élt a legendás táncdalénekes. Nem csitul a fájdalom, a gyász, az idő, nemhogy kezdené begyógyítani a sebeket, pont ellenkezőleg.

A megtört özvegy a Best magazinnak beszélt arról, hogy van, hogyan küzd meg a fájdalommal:

– Nem jó egyedül, nagyon hiányzik… Amióta elment, nem vagyok jól. Tíz kilót fogytam, nincs étvágyam, nem bírok enni. Naponta ötször kellene, mert cukorbeteg lettem, de háromszor megy csak. Este beveszek egy gyógyszert, az karbantart– kezdi az özvegy, aki azóta is fekete ruhát visel.

– 48 éven át mindent közösen csináltunk, a nap 24 óráját a másikkal töltöttük. Az utóbbi hetekben folyamatosan hallom a hangját, beszél hozzám, a leghétköznapibb dolgokat mondja. Aludni sem igen tudok, felébredek, és hallom őt. Hihetetlen, hogy nincs többé, pedig még csak 81 éves volt, fiatal a halálhoz, élhetett volna még. Megszakad a szívem, úgy hiányzik. Azt hittem, ahogy múlik az idő, jobb lesz, de egyre nehezebb. Nem tudok sírni. Talán jobb lenne, ha alaposan kibőgném magamat, könnyebb lenne a lelkemnek, de nem megy – mondja elcsukló halon Sarolta, aki szerinte már semmi nem olyan, mint előtte volt. „Nem érdekel semmi, nincs türelmem hozzá. Felállok, leülök, nincs egy perc nyugalmam sem.”– folytatja megtörten az özvegy, aki az előző héten egy kicsit jobban érezte magát, mert lányával és az unokájával, Rozival Egerben pihent. Még nevetett is, ami nem fordult elő azóta, amióta meghalt a férje. Ahogy magyarázza, se sírni, se nevetni nem tud azóta.

Réka látja, hogy nincs jól, ezért minden nap megy hozzá, vidéken élő fiával is naponta kétszer beszél, és unokája is gyakran meglátogatja.

„Ha sikerül eladni a házat, akkor Rékához közel költözhetek, vele jobb lesz. Ő olyan, mint az édesapja volt, szeret nevetni, vidámságot hoz az ember életébe. Persze, nem könnyű felszámolni a múltat…”

forrás