Utolsó hónapjairól barátja és legfőbb bizalmasa árult el szívszorító titkokat.
Zoli és a basszusgitáros, asztalosként dolgozó Harkó Levente még 18 éve, egy koncerten ismerkedtek meg. Attól kezdve tartották a kapcsolatot, az utóbbi 5-6 évben már szinte mindennap találkoztak.
„Ugyanúgy gondolkodtunk, csak rá kellett néznem, és már tudtam, mit akar. Megbíztunk egymásban, a másik PIN-kódját is ismertük. Rengeteget tanultam tőle…” – árulja el a Story magazinnak Levente.
A 2005-ös súlyos autóbalesetben Zoli agyának az a része sérült, amely a mozgásért és a táplálkozásért felel, emiatt volt annyira sovány, többé soha nem volt ereje teljében.
„Csak alkalmi munkákat tudott végezni. De nagy összpontosítással megcsinálta azokat a feladatokat is, amelyeket én adtam neki az asztalosműhelyemben. Másutt is dolgozgatott, a hol csak tudott, konyhán és bárokban vállalt mosogatást, sőt a gitárt sem tette le végleg. Nagy tervei voltak, új dalokat komponált, A kis rokkantnyugdíjából élt, és jogdíjakat kapott. Három naponta látogatta a szüleit, pesterzsébeti garzonlakásából járt hozzájuk a tizenegyedik kerületbe. idős édesapját a zebrán ütötte el egy autó még decemberben, nemsokára sajnos az édesanyja is kórházba került, nem is gyógyult meg szegény, január elején elhunyt. Zoli, miközben anyukáját gyászolta, segítette idős édesapját, aki a tragédia miatt teljesen összeomlott. (…) Aggasztotta a megélhetés bizonytalansága, mégis mérhetetlen nyugalom volt benne. A zene szeretete és az alkotás hajtotta előre. Imádta az életet, a gyerekeivel is nagyon jó volt a kapcsolata. A fia, Gábor Hollandiából tért haza nemrég… (…) Vasárnap este hívott Gábor a kórházból, hogy Zoli nincs többé… Rettenetesen fáj, a legjobb barátomat veszítettem el. Gábor még májusban vett nekünk ajándékba jegyet egy júniusi Tolto koncertre, de a barátom akkor már kórházban került, és nélküle nem akartam elmenni.”