A városlakó önellátó képessége addig terjed, amíg ki nem fogy a mélyhűtője. Folyamatosan biztosítani kell tehát az utánpótlást, így jött létre a nagyüzemi élelmiszeripar és állattenyésztés, ezért fejlődtek ki a végtelenül kifinomult hozamnövelő módszerek.
A kérdésre, eszünk-e hormont is a nagyüzemi csirkével, Bardócz Zsuzsanna határozott igennel felel.
A biológus asszony férjével, Pusztai Árpáddal sokat tett azért, hogy a világ megismerje a génmódosított növények jelentette kockázatokat, így saját sikerükként is elkönyvelhetik, hogy a napokban egy San Franciscó-i bíróság 289 millió dolláros kártérítés megfizetésére ítélte a Monsanto vegyipari óriáscéget. – írja a magyarokvagyunk.com
Egy 46 éves amerikai kertész, akinél 2014-ben limfómát diagnosztizáltak, 2016-ban pert indított, azt állította, hogy a betegségét a glifozát hatóanyagú permetezőszer okozta, amellyel évekig gyanútlanul dolgozott.
A veszélyről a Monsanto nem tájékoztatott. A híres-hírhedt cég a génmódosított vetőmagok gyártója és terjesztője, most vásárolta fel a német Bayer, mely nehéz évek elé néz. Máris ezernyi hasonló eljárás van folyamatban, a tetemes kártérítéseket már ő fizetheti.
Hogy mi a köze egymáshoz a Monsantónak, a glifozátnak és a hormoncsirkének, alább kiderül, egyelőre annyit, hogy nemcsak globális gazdaságban élünk, hanem olyan természeti közegben is, ahol minden mindennel összefügg.
Elég arra gondolnunk, hogy míg Magyarország azon kevés országok egyike, amelyek nem engedik be a termőföldjükre a génmódosított vetőmagokat, nem tudja megakadályozni, hogy tápként, állati takarmányként GMO-termékek lépjenek be a határon. És ezzel a mi konyhánkba. Onnan meg a hasunkba.
Azt már mindenki fújja, milyen előnyei vannak az öko- és biogazdálkodásból származó élelmiszereknek, de sokan már nem is csak anyagi megfontolásból, hanem kényelemből vagy tudatlanságból döntenek a nagyüzemi élelmiszerek mellett.
Ha tudnák, hogy ezzel mi mindent megesznek, bizonyára undorral Tojótyúkok ezrei egy svájci baromfitelepenfordulnának el a tányértól.
A nagyüzemi termelés célja, hogy az egyre növekvő számú és önellátásra egyre kevésbé alkalmas, illetve hajlandó emberiség fokozódó táplálékigényét kielégítse.
Föld lakóinak ugyanis, a legfrissebb statisztika szerint, a hatvan százaléka már városlakó, ez az arány valamikor tíz százalék volt.
A városlakó önellátó képessége addig terjed, amíg ki nem fogy a mélyhűtője, a vidéklakó ennél jóval életképesebb, hiszen ismeri a környezetében fellelhető ehető dolgokat, leveleket, terményeket, gombákat. Mindezt csak azért kell megemlíteni, mert az emberiség önellátási képességének elkorcsosulása termelte ki a maga élelmiszeriparát, a nagyüzemi állattenyésztést is.
Az intenzív állattartás azt jelenti, hogy korszerű és egyre fejlődő technológiával egyre több húst lehet előállítani, de ennek megvannak a mellékhatásai.
A sok kis helyre bezsúfolt, természetes közegétől megfosztott haszonállat körében betegségek, fertőzések ütik fel a fejüket, ezért a kárenyhítésre, a járványok elkerülésére antibiotikumot, antiparazitumot, védőoltásokat, mesterséges takarmánykiegészítőket kell bevetni. Ahhoz pedig, hogy az állat tervezetten szaporodjon, szükség van a hormonkezelésére.
Nyilván nem természetközeli, hogy egy brojlercsirke héthetesen már másfél kiló, tehát vágósúlyban van, a disznó hét hónaposan 110 kiló, a tehénnek ahhoz, hogy a boci elválasztása után is megmaradjon a teje, hormonkezelésre van szüksége, a túl sok fejéstől begyulladt tőgyére pedig antibiotikumot kap.
És nyilván az sem normális, hogy míg a honos magyar tarka naponta 10-15 liter tejet ad, az ipari tehén negyvenet. Mekkora tápértékkülönbség lehet a kettő között?
Vegyünk egy ismert és nálunk is egyre népszerűbb haszonállatot, igaz, jószerével csak a hűtőből ismerjük: a pulykát. Háztáji gazdaságban két évre van szüksége, hogy megnőjön, az intenzív tartású pulykafajták viszont, melyeket tudományosan táplálnak, már a 12. héten levághatók.
A berlini Frei Egyetem Baromfibetegségek Tanszéke listát készített e tartási módban felmerült új pulykabetegségekről: légúti megbetegedés, tyúkleukózis-vírus, talpfekély, baromfipestis, a pajzsmirigy csökkenő funkciója, pulykaherpeszvírus, madárinfluenza, baromfi-pneumovírus, coccidiosis, az eddig ismeretlen Marek-betegség és az ALJ-J. Elég félelmetes. Ha egy pulykatelepet ennyi veszély fenyeget, akkor ennyi mindentől kell megóvni oltással, gyógyszerrel, tudományosan adagolt táppal, vitaminokkal.
Mindaz, amiről a pulyka kapcsán szó esik, vonatkozik minden ipari módon tartott állatra. Egységnyi idő alatt kétszer, két és félszer akkorára nőnek, mint a vadon vagy baromfiudvarban élők.
A pulyka esetében azt jelenti, hogy 14-20 hetesen már 18 kilós, míg normálisan csak 10-11 kilót nyomna. A gyors növekedés nem érhető el hormonkészítmények, speciális takarmányozás és az állat bioritmusának szabályozása nélkül. A telepeken többet van világos, ezért az állatok kevesebbet alszanak, viszont többet esznek.
A világítással minden ciklust befolyásolni lehet: a tojásrakási hajlandóságtól az étkezésig és alvásig. A pulyka legkedveltebb és legdrágább része a melle. A Baromfi Termék Tanács jelentésében olvashatunk az óriási teljesítményű hibridekről, így a gigant pulykáról, amelyik hosszabb hizlalási idő alatt négy kiló színmellhúst ad!
Roszík Péter agrármérnök, a Biokontroll Hungária Kft. ügyvezetője csak vendégségben nem eszik biohúst, mert nem akar udvariatlan lenni. Amikor felvetjük, hogy a közismeret szerint a madárinfluenza-járványok, amelyek miatt hatalmas tenyészeteket kellett kipusztítani, a szabadon tartott állományok köréből terjedtek el, tehát a helyzet ott ingatagabb, Roszík cáfol. Azt mondja, a nagy járványok éppen hogy az ötemeletes ketrecekből meg a nagyipari tenyészetekben tarolnak. Míg a vadon és szabadon élő madárállományt nem irtja ki az influenza, túlélők mindig maradnak, a zártat igen.
Bardócz Zsuzsanna az alapoktól kezdi elmagyarázni, mi a baj a mai élelmiszereinkkel. A földi élet alapja a növény, mondja, ezt eszik közvetlenül, vagy ha ragadozók, közvetve az állatok. Végeredményben ezt eszi az ember is, akár vegetáriánus, akár mindenevő.
A természetes ökológiai kultúrák felbomlásával bekerülnek a növényekbe a talajfertőtlenítők, gombaölők, műtrágyák, azután a termények raktározása során a kártevők elleni vegyszerek, a feldolgozás során az adalék- és csomagolóanyagok. Az állatok a takarmánnyal ezeket, valamint a génmódosított kukoricát, szóját, repcét eszik meg.
A növényi olajakat is GMO-s kukoricából, szójából, repcéből, gyapotból préselik. Ha ezeket a termékeket az Európai Unióban engedélyezték a hatóságok, akkor hozzánk is behozhatók, hiszen közös a piacunk. Csak az arányok érzékeltetésére: a világban termelt szója több mint 90 százaléka génmódosított, és sokkal olcsóbb, mint a nem manipulált. Pedig kísérletek bizonyították – magyarázza a táplálkozástudományi szakember –, hogy a GMO-mentes takarmányon a GMO-któl megbetegedett állatok is meggyógyulnak.
Mi a baj a génmódosított növényekkel? Úgy vannak kifejlesztve, hogy el tudják bontani azt a gyomirtó szert, amelytől minden más kipusztul, vagyis rezisztensek a hatóanyagára. Ilyen szer a most már hivatalosan is rákkeltőnek minősített glifozát, melyhez képest a hírhedt DDT csak „kispályás” méreg, mondja Bardócz. A másik típusú génmódosított növényt úgy fejlesztették ki, hogy ő maga termeli meg a vegyszert, amelyik megöl egyes kártevő rovarokat.
Ez a többféle génmódosított növény, a rajtuk, bennük lévő gyomirtó szerek azok bomlástermékei, amelyekről egyenként kimutatták, hogy ártalmatlanok, végül mint a koktél vegyülnek össze a haszonállatokban, főleg a sertésekben, szárnyasokban. Senki nem vizsgálja, milyen ezeknek az együttes hatásuk.
Ügyesen van kitalálva az egész, magyarázza a biológus-élelmiszer-kutató. Aki nem tudja a kiscsirkét 42 nap alatt, a sertést néhány hónap alatt piacra juttatni, az több takarmányt kell adjon az állatoknak, és rövid időn Pulykák előhűtőnbelül a gazdálkodása ahelyett, hogy nyereséges lenne, veszteséget termel. Csirkéknél már két nap késedelem is ráfizetés. A piacra kerülő gyors növekedésű állatokon még nem jelentkeznek a betegségek.
Nagy-Britanniában a szarvasmarhát hároméves kora előtt levágják, még mielőtt a kergemarhakór tünetei megjelenhetnének. Kéz a kézben jár a mezőgazdaságban a nagyüzemi növénytermesztés és az állattenyésztés.
A tudományos alapokon kidolgozott takarmányt fel kell etetni, az állatok növekedését optimalizálni kell, ez a gyakorlat, amelyet senki nem kifogásol. „Egyszer nagyon szívesen leültetném az Emmi és a Mezőgazdasági Minisztérium vezetőit, hogy számolják ki, mekkora részt visz el a mezőgazdaság hasznából a vegyszeres táplálékok egészségügyi kiadása. De ez világprobléma, mi csak megyünk a fejlett mezőgazdasági országok után” – mondja Bardócz.
Baj van a termények tápanyagtartalmával is.
A növény, ha hagyják, megvédi magát, olyan anyagokat képes termelni, amelyek aztán nemcsak őt magát, hanem minket, a fogyasztót is megerősítenek. Az optimalizált környezetben termelt paradicsom, amelyiknek a gyökere nem ismeri a földet, egy kémcsőben pihen, és minden, a növekedéséhez szükséges anyag patikamérlegen mérve, cseppekben jut bele, nincs rászorulva az önvédelemre. Így aztán mi sem kapunk annak áldásából. A nagyipari monokultúra kimeríti a földet, a műtrágya csak időlegesen pótolja a hiányokat, a talaj éltető komplexitása megszűnik, és megszakad a folyamat, mely a természetes, egymással szimbiózisban élő organizmusok között működött.
A nagyüzemi, monokultúrás, vegyszeres gazdálkodás eredménye a holt talaj, amelybe beletesznek olyan anyagokat, amelyektől a növénynek fejlődnie kell. Bardócz Zsuzsanna nem valamiféle animált világot rajzol így fel, hanem tudományos adatokat sorol.
A nagyüzemi mezőgazdaság által használt talaj ezzel a módszerrel tíz év múlva termőképtelen lesz, nem fogja tudni etetni az embertömeget, amelynek az ellátására ezeket a módszereket annak idején kifejlesztették.
A halott talajnak szüksége lesz három-négy éves regenerálódásra, hogy visszaálljon a természetes talajélet, ha még nem pusztult ki teljesen. Nem csoda, hogy a biológus asszony az ökogazdálkodás mellett teszi le a voksát. Azt mondja, egyértelműen bebizonyosodott, hogy a természet rendje, ha hagyják, helyreáll. Nem kell egyenként rakosgatni a katicákat a levéltetűre, ahogy sokan képzelik, az egészséges környezetben van elég bogár, madár, amelyik elvégzi a munkát.
De vissza az állatokhoz! Ha a takarmányban ott a vegyszer, akkor értelemszerűen abban is ott van, ami megeszi. A tömegben tartott állatokat ezenfelül meg kell óvni a saját betegségeiktől is, lehetőleg megelőzve azok kitörését.
Ami nem felelt meg embergyógyszernek, mehet az állatoknak. Lehet, hogy egyetlen beteg állat miatt 100 ezer kap antibiotikumot, ami orvosilag természetesen indokolt, ahogy a hormonadagolás is a nagyobb tojáshozamért, az időzített szaporulatért. Mindez még megfejelve azzal, hogy maga az állat tartója sem tudja pontosan, mit etet, csak azt, hogy melyik cég tápját veszi. Hogy mi van benne, azt nem kötik az orrára.
„Azt tartják, az vagy, amit megeszel, az a te kisugárzásod – mondja Bardócz Zsuzsanna. – Márpedig az emberek többsége beteg élelmet eszik, amelyik, meglehet, orvosilag, közegészségügyileg megfelelő, mert letelt a gyógyszer kiürülési ideje, csakhogy az az állat akkor sem egészséges, legfeljebb nem látszik betegnek.
Nem véletlen, hogy gondosan ügyelnek arra, ne tudjuk, honnan való a táplálékunk, pontosan hogyan készült, mi van benne. Ha az emberiség nemcsak a jelenére, hanem az unokáira is gondolna, meghallaná azoknak a szavát, akik figyelmeztetik a veszélyekre.”
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: magyarokvagyunk.com