Walternek 10 éves korában egy igen különleges álma volt: látta a jövőbeli kislányát, akit Chloénak hívtak. Nem sokkal később Walter családjával egy másik negyedbe költözött, ahol megismerkedett egy Annie nevű lánnyal. Szomszédok voltak, de kis idő múlva már a legjobb barátok lettek. Az évek múltak, és ők egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg végül szerelmesek lettek, majd összeházasodtak.

Egy napon Annie azt mondta Walternek, hogy nagyon szeretne családot, leginkább egy kislányra vágyott, akinek azt a nevet adnák, hogy Chloé. Amikor Walter ezt meghallotta, eszébe jutott a gyerekkori álma, és nagyon boldog volt, hogy végre beteljesül.

Négy évig próbálkoztak, az összes kezelésnek alávetették magukat, imádkoztak, de sehogy sem akart megfoganni a gyerekük. Végül közös megegyezés alapján arra az elhatározásra jutottak, hogy az örökbefogadás az egyetlen megoldás.

Nehéz napok vártak rájuk, hiszen rengeteg feltételnek meg kellett feleljenek, és az örökbefogadás lelkileg is nagyon megviselte őket. Egy nap csengett a telefon, az örökbefogadási hivataltól szóltak, hogy van egy várandós anyuka aki nem szeretné megtartani a gyerekét.

Walter és Annie meglátogatta az anyukát, de, amikor az kinyitotta az ajtót, Walter szinte elájult. Nem más állt vele szemben, mint a gyerekkorában megálmodott lánya.

“Legalább három órát beszélgettünk, egy szociális munkás is ott volt velünk. Amikor megkérdezte az anyát, hogy talált-e már nevet a gyerekének, és az azt felelte, hogy Chloénak fogják hívni, azt hittem, nem kapok levegőt”-mondta Walter. Később hazavitték a kislányt, és mindketten úgy érezték, mintha Chloé az ő igazi gyerekük lenne.

“Amikor a kezembe fogtam a kisbabát, teljesen biztos voltam benne, hogy ő az én gyerekem. Egyszerűen valami megfoghatatlan kötődést éreztem iránta”-mesélte később Annie könnybelábadt szemekkel.

(Tudásfája)