Az otthon tartott hamvakat a hozzátartozók általában kegyelettel a lakás legszebb, legmeghittebb részén, a dísztárgyak, könyvek között őrzik. Előfordul az is, hogy a hamvakat tartalmazó urnát díszítik. Sőt olyan morbid ötletről is hallottunk, hogy felöltöztetik, ember alakú bábúvá formálják. Ez azonban persze ritka, az viszont már kevésbé az, hogy az urna alakja az elhunyt kedves foglalatosságára utal. Népszerűek például a focilabda, korsó alakú porhüvelyek.

A test elhamvasztásától való – ma már egyébként csökkenő – idegenkedéshez több elképzelés is hozzájárult. Az egyik az, hogy a hozzátartozó nincs meggyőződve arról, valóban a szerette földi maradványait adják ki neki, esetleg nem keveredik-e más hamvaival.

Az idegenkedés oldása érdekében a 17 magyarországi krematóriumból egyre többen van lehetőség a holttest hamvasztás előtti megtekintésére, majd a por azonnali elvitelére.

Újabban pedig a krematóriumok egy része hétvégi családi programként nyílt napokat is tart, amelynek során az érdeklődők megismerkedhetnek a működésével.

A római katolikus egyház egészen 1963-ig nem pártolta a test elhamvasztását. Azóta a hamvasztást is természetes formának tartja, ám továbbra is a hagyományos temetkezést ajánlja. A hamvak hazavitelét, szétszórását, szétosztását viszont határozottan ellenzi. Ennek az az oka, hogy az egyház tanítása szerint az ember földi maradványainak megszentelt helyen kell várnia a feltámadást. Egykor ez a templom, illetve a közvetlen környéke volt. Ma már a temetők általában a templomtól távolabb találhatóak, viszont továbbra is megszentelt helyek. Az erdőben, mezőn, parkban, vízben, levegőben szétszórt hamvak esetében a hely megszentelésére pedig nincs lehetőség.