Miért lesznek néha annyira feldúltak a nők, akikkel jár? Miért sírnak olyan sokat? Miért vannak az érzelmeik annyira… hát … szóval a felszínen?A férfiak általában miért annyival nyugodtabbak?

Először is ,különösen a tizenéves lányok esetében, ott van a hormonális tényező. A tinédzserévek súlyos hormonális megbolydulás idejét is jelentik. A hormonális és a reproduktív rendszerek még mindig fejlődnek. A hormonszintek vadul ingadoznak. Ezek a hormonok kifejezetten nagy pusztítást vihetnek végbe egy nő érzelmi állapotában.

A nők, különösen a tizenéves, vagy terhes nők gyakran nagyon érzelmesen reagálnak viszonylag jelentéktelenebb helyzetekre, vagy akár olyankor is, amikor egyáltalán nincs semmi, ami miatt felzaklatottnak kellene lenni. Lehet, hogy ez nem tetszik a körülöttük lévő embereknek, és azt tanácsolják nekik, hogy „szedjék össze magukat”, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A nők egy cseppet sem szeretnek jobban sírni ok nélkül, mint amennyire mások szeretik meghallgatni őket. A második ok , ahogy fentebb beszéltünk róla, az, hogy a nők általában véve, jobban kifejezik az érzelmeiket, mint a férfiak.

A tanulmányok következetesen azt mutatják, hogy a nők beszédesebbek, mint a férfiak, akár tízszer annyi szót ejtenek ki a szájukon naponta, mint férfi társaik. Ezért,valószínűbb,hogy beszélnek az érzéseikről. Úgy tűnik, hogy a férfiak-ahogy már mondtuk-sokkal valószínűbb módon tartják magukban ezeket az érzéseket. Az érzelmek kimutatása vagy kifejezése önmagában még nem az ” érzelmi labilitás” jele. Ami azt illeti, az érzelem azonosítása és kifejezése gyakran a legegészségesebb dolog lehet, amit tenni kell. Az érzések önmagukban se nem rosszak,se nem jók. Jelek. A mi feladatunk az, hogy megvizsgáljuk őket, megértsük, hogy honnan származnak, ellenőrizzük a kifejezésüket, valamint az,hogy foglalkozzunk a helyzettel vagy helyzetekkel,amelyek előidézték az érzéseket .

Ha valaki érez és kifejez egy érzelmet, akkor nem sok jó származik abból, ha ezt mondjuk:” Ne érezz így!” Az érzés ott van, és nem fog elmúlni csak azért,mert azt mondják neki, hogy tegyen így. Az érzést meg kell vizsgálni, és foglalkozni kell vele. Az érzéseket komolyan kell venni, ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy úgy juttassuk kifejezésre őket, ahogyan csak akarjuk.

Ez különösen igaz a harag esetében. A dühös érzések valahonnan származnak – frusztrációból, a biztonság hiányából vagy akár jogos felháborodásból. Egy másik emberen kitölteni ezt a haragot azonban sohasem helyes. A legjobb dolog, amit tehetsz,az, hogy kiadod magadból a haragot valamilyen semleges környezetben(futás,favágás, körömrágás, akármi), és aztán foglalkozz a helyzettel, és próbálj meg rájönni, hogy honnan jön a harag!