Rá kellett jönnöm, hogy nem bírom egyedül négy éves fiam és tizenhárom hónapos kislányom nevelését, ezért írtam anyunak, hogy vissza költözhetnék-e hozzá, amíg egyenesbe nem jövök. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű döntés ez számára, mivel kisvárosiként nagyon aggódik, hogy mások mit gondolnak róla. Levele gyorsabban érkezett, mint hittem, izgatottan kezdtem olvasni. Így szólt:
„Kedves Linda,
kérlek ne ostorozd magad és ne szégyelld, hogy vissza szeretnél költözni a gyerekekkel a válás miatt. Tudd, hogy nem te vagy az első egyedülálló szülő a családban, akinek sok nehézséggel kell megküzdenie. Remélem büszke leszel arra az asszonyra, akiről mesélni fogok és erőt tudsz majd meríteni a bátorságából.
Hannah Lappin, az üknagymamád egy szekéren utazott nyugatra gazdálkodó férjével és három gyermekükkel: egy hatéves kisfiúval, egy kétéves kislánnyal és egy újszülött kisfiúval. Missouri egy elhagyatott részén telepedtek le, ahol fakivágással kezdett foglalkozni a férje. Öt év után pereskedésbe keveredtek a föld tulajdonjoga kapcsán. A kezdeti idegeskedés miatt férje állapota leromlott, majd tüdőbajt állapítottak meg nála. Elvesztették a földjüket, így kénytelenek voltak megtenni egy több mint 600 kilométeres utat, hogy visszatérjenek Illinois államba, üknagymama családjához. A férje természetesen nem bírta az utazást, menetközben meghalt és a 11 éves fiának kellett átvennie a gyeplőt, aki ügyesen levezényelte az utat, így hazaértek.
Hannah nehézségei tovább fokozódtak, amikor észrevette, hogy a látása igencsak meggyengült, illetve kiderült, hogy többhónapos terhes. Nem sokkal megérkezésük után ikerfiúknak adott életet. Elutasította a városi segélyt, inkább mosást vállalt. Próbálta a gyenge látását is könnyedén felfogni. Azt mondta az embereknek, hogy a folt lehet, hogy még ott van a ruhákban, de a szagot elvette belőlük. Gyerekek is érezték, milyen szegénységben élnek, de látták Hannah töretlen hitét Istenben és hogy mindig, mindenért hálát tudott adni. A három legkisebb fiú mind lelkész lett. A legnagyobb fiú nyugatra ment vasútat építeni, a lánya pedig tíz év házasság után özvegyült meg és maradt magára négy gyermekkel. Édesanyja példája és eltökéltsége adott erőt számára, hogy elviselje helyzetét.
Linda, ugye tudod, hogy a második világháborúban én is egyedülálló anyává váltam, amíg édesapád két évig a tengerentúlon volt? Vissza kellett térnem a szüleim farmjára, távol a városomtól és barátaimtól. De igazából áldás volt ez az időszak, mert nagymamád hajlandó volt altatni téged, amikor állandóan fülfájásod volt én pedig be tudtam segíteni neki a háztartásba. Apád tudott támogatni minket, így be tudtam szerezni cukrot, cipőt és benzint a szüleimnek.
Most, hogy már látod, nem te vagy az első egyedülálló anya a családban, kérlek gyere haza, tudva, hogy szüleid, nagyszüleid, nagynénéd, nagybácsid, testvéreid és unokatestvéreid mind itt vannak neked, érted. Egy olyan családban, ahol a nők minden nehézség ellenére csodálatos jövőt tudtak biztosítani gyermekeik számára, jó társaságban leszel. Siess haza, várunk!
Szeretettel:
Anya”