Vad ellenség üldözött egy beduint. oda menekült, ahol a sivatag legzordabb és a kövei legélesebbek. Futott, futott, amíg csak azt nem hallotta, hogy üldözői lovainak patkócsattogása egyre gyengébb és végül elenyészik.

Csak ekkor nézett körül. Egy félelmetes hegyszorosba ért, amelyet zord gránitfalak és sötét bazalttömbök határoltak.

Meglepődve egy kis ösvényfélét fedezett fel, amely befelé kígyózott a szorosba.

Követte és kis idő múlva egy mély barlang bejáratánál találta magát. Tétova léptekkel bement a sötétbe.

-Gyere csak testvér!

Barátságos hang bátorította. A félhomályban  a beduin egy imádkozó remetére talált.

-Te itt élsz? – kérdezte a beduin.

-természetesen.

-De hogy bírod ki ebben a barlangban, szegényen, egyedül és távol mindenkitől?

A remete elmosolyodott.

Én nem vagyok szegény. Nagy kincsem van.

-Hol?

-Oda nézz!  A remete egy kis résre mutatott, amely a barlang egyik oldalán nyílott és megkérdezte: -Mit látsz?

-Semmit.

-Valóban semmit? – kérdezte a remete.

-Csak egy darab eget.

Egy darab ég:hát nem csodálatos kincs?