„Hát nem csodálatos, amikor megtalálod álmaid férfiját? Tudod, hogy ő az igazi, vele akarod leélni az életedet.

Legalábbis ezt olvastam annak idején a mesékben.

De arról nem szólt senki, hogy a hercegnek csúnya, repedezett keze lesz, és a szeme sarkában szarkalábak ülnek már harminc éves kora előtt.

Nem olvastam, hogy a herceg egy nap sem ér haza vacsorára, hogy állandóan dolgozik, alig lát engem és a kislányát. Semmi ilyesmiről nem volt szó.

Egy nagyon szorgalmas férfi felesége lettem, és nem mondhatom, hogy ez nem fárasztó számomra. Amikor hazaérkezik egy végiggürizett nap végén, nem egyszer azzal fogadom az ajtóban: – Megígérted, hogy hazajössz hatra, hol voltál?

Elszomorít, hogy sokszor inkább dolgozik, ahelyett, hogy velem lenne. És a kislányával, akit alig lát.

Tudom, hogy ilyenkor nem vagyok racionális, hiszen, ha nem dolgozna, akkor arra panaszkodnék, hogy nem tudjuk miből felnevelni a gyereket, és így lehetetlen helyzet elé állítom ezzel, de akkor is, ő nem fogja bánni ezeket a kihagyott éveket? Mérges voltam. És bántott.

A minap azonban hirtelen észhez tértem. Éppen a kislányommal játszottam, amikor eszembe jutott, hogy beteszek egy mosást, bementem a fürdőbe, kiborítottam a szennyest.

Kiválogattam a saját és a férjem ruháit. Az én ruháim szinte tiszták, simák voltak, jó anyagból, a férjemé csupa ócska, agyonhasznált, piszkos rongy.

Hirtelen megvilágosodtam. Mennyire megkímélt életem van, miközben ő halálra dolgozza magát. Amikor sokkal később hazaért a férjem, nem panaszkodtam, hogy nem volt velünk, egyszerűen megöleltem, és megköszöntem, hogy ennyit tesz értünk.”

Minden anyának javaslom, ha elégedetlen a férjével, nézze meg a piszkos ruháit! Sokat tanulhat ebből. Mennyre hálásnak kell lennie valakinek, aki gondoskodik róla és gyermekéről!