Az őserdő kellős közepén régóta élt egy különcködő húsevő növény-család. Idővel odáig jutottak, hogy ráébredtek furcsa viselkedésükre, főleg a város minden pontjáról érkező zúgolódás miatt, amit a jóságos Zefír (tavaszi szellő) adott tudtukra.
Mint akik érzékenyek a kritikára, lassanként ellenkezést kezdtek érezni a hússal szemben, annyira, hogy elérkezett az idő, amikor már elvetették és elutasították a fogyasztását is. Úgy megundorodtak tőle, hogy émelygés fogta el őket már a látásától is.
Akkor elhatározták, hogy vegetáriánusokká lesznek.
Attól a naptól kezdve kizárólag egymást falták fel.