“Amikor az utcára kerültem, akkor egy hajléktalanszállóra mentem, ahonnan éjjel fél 12-kor kiraktak. Nem hagytam, hogy valaki elvegye a telefonom és a pénztárcám, úgyhogy megvertem. Mondták, hogy nem ez a dolgok elintézési módja, a személyzetnek kell ilyenkor szólni. Ha szóltam volna nekik, akkor az ágyamat is elfelejthetem. Azóta az utcán vagyok” – mondta utcasepregetés közben az a hajléktalan férfi, aki néhány héttel ezelőtt költözött az Oktogon mellé a körútra egy kiüresedett telefonfülkébe.
A nevét nem akarta elárulni, és az arcát sem szerette volna egy posztban viszontlátni. Ha nem tudnánk, hogy hajléktalan, sosem mondanánk meg róla. Kicsit talán kopottabbak a ruhái, mint a körúti átlag, de egyáltalán nem lóg ki a környezetből. A jelenlegi lakhelyéül, bázisául szolgáló telefonfülke környéke is legalább olyan rendezett, mint ő maga. Elsőre fel sem tűnik, hogy nem egy kitelepült árus standjáról van szó.
Takarításhoz szükséges kellékek, némi víz, minden gondosan összepakolva, még egy kis előtetőt is eszkábált a fülkének, hogy ne ázzanak el a dolgai.
Azt mondja, hét hete van az utcán, a története pedig több mint klasszikus. Egy ismerősétől bérelt hitellel terhelt lakást. Tudta, hogy az ismerőse nem tudja fizetni a törlesztőt – ezért is adta ki a lakást -, de azt kérte tőle, hogy ha valami van, leginkább banki visszavétel, meg hasonlók, akkor 3-4 hónappal előtte szóljon neki.
Öt nappal a kilakoltatás előtt szólt. Neki is kellett a pénz a végéig, érthető.
A munkájáról nem nagyon akart beszélni, azt mondta, van bejelentett állása, de éppen gondok vannak vele. Egyébként végzettségét tekintve programozó és autószerelő.
Most éppen arra gyűjt, hogy összejöjjön elég pénz ahhoz, hogy valahol lakást tudjon bérelni. „Nem iszom, ezért nálam mindig van egy kis pénz, próbálok összegyűjteni egy lakásra. A karácsonyt viszont így is az utcán kell töltenem” – mondta.
Ha már az utcán van, próbálja magát hasznossá tenni: állandó jelleggel takarítja, rendezgeti a környéket, ahol lakik. A lakók és az errefele járó emberek pedig meghálálják a törekvéseit.
“A szomszéd házból kapok heti 1500 forintot, hogy tisztán tartsam a járdát, egy másik házban van egy néni, akitől kapok 2-3 naponta egy kis pénzt, van egy család is, amelyik főleg élelmiszert szokott adni” – mondta.
Egyelőre megúszta a hatósági vegzálást, azt mesélte, hogy egyszer ment oda hozzá egy rendőr, aki el akarta küldeni, de vele sikerült közös nevezőre jutni, maradhatott, azóta pedig nem akarták elhajtani a helyéről.
forrás: velvet.hu