ALa Manche-szigetek megszállásának története

A hitleri csapatoknak nem sikerült a második világháborúban Angliában partra szállniuk. A fasiszta katonaság viszont 1940. júniusában, néhány nappal Franciaország kapitulációját követően elfoglalta a La Manche-csatornának a XI. század óta Nagy-Britanniához tartozó Jersey, Guernsey, Alderney és Sark szigeteit.
Előzőleg a Luftwaffe bombatámadása 44 embert megölt. A náci haderő elől Alderney csaknem egész lakossága , Guernsey polgárainak fele evakuált Angliába. Viszont, ahol „A hölgy”, Sybil Hathaway, az aprócska Sark feudális úrnője dirigált, a kis sziget népe otthonában maradt.
A németek biztosak voltak abban, hogy a szigetek az Anglia elleni invázió közbeeső, átmeneti állomásai. Tévedtek. Öt évig maradtak itt. S a parancsnokok rendeletek százait adták ki. Így előírták: a moziban hol ülhetnek a helyiek és hol a katonák; megtiltva mindenféle tetszés-illetve nemtetszés-nyilvánítást német filmek vetítése közben.
1941-ben Hitler elrendelte: a szigetek „bevehetetlen” erődítmények legyenek. A Todt-szervezet ezrével szállította ide a hadi- és polgári foglyokat: oroszokat, lengyeleket, franciákat és egykori spanyol szabadságharcosokat. A kényszermunkások alagutakat fúrtak a sziklákba.
Amikor Franciaországot már régen felszabadították a szövetségesek, a fanatikus náci, Hüffmeier admirális még tartotta posztját a szigeten. Május 8-án véget ért a háború a kontinensen. Másnap horgonyt vetett Guernsey előtt a HMS Bulldog nevű brit csatahajó, két romboló kíséretében.
Hüffmeierékre is vonatkozott a németek feltétel nélküli kapitulációja. Nem maradt el a külön aláírási ceremónia.