Bár már évek óta visszavonult, máig felismerik a hangját a magyar televíziózás egyik bemondójának, Kertész Zsuzsának.
A Bors utánajárt, mivel foglalkozik, hogyan él napjainkban az egykori tévésztár.
– Testi, lelki erőre egyfolytában szükségem van. Pszichológusként, beszédtanárként foglalatoskodom, akinek a stílus, a közszereplés, az egyéniség kialakítása a vesszőparipája. Így volt ez régen is. A mostaniak mellett sem hanyagolom el a régieket. A tévében Radványi Dóri volt az első „gyermekem”. Esztergályos Károly azóta is felrója nekem, hogy még a nászéjszakájukat is velem töltötte Balatonalmádiban! Tehetek én róla, hogy egybeesett az időpont a Tévétalálkozóval, ahol Dórival műsorvezetők voltunk? – mondja nevetve Kertész Zsuzsa, akit egy kiváló gyógytornásznál ért el a lap.
– Bővült persze a névsor. Sok Kertész gyerek lett azóta, de büszkeséggel állíthatom, hogy valamennyiük tehetsége megmutatkozott, kibomlott valamilyen formában. Persze kinek- kinek kûlönböző érési folyamatok árán. A tehetségnek is – mint akár egy jonatánalmának – megvan a maga érési ideje. Ezt nem lehet meggyorsítani azzal, hogy hajszárítóval odaállok mellé, és főnözöm. Attól még nem teljesedik, ízesedik hamarabb. – folytatja Zsuzsa, aki szerint óriási különbség van az őskori és a mostani televíziózás között – tempóban, ritmusban és természetességben is rengeteget változott.
– Megesett, hogy szétrobbant egy lámpa a stúdióban élő adásban. Takács Marika rezzenéstelen arccal folytatta a mondandóját. Na talán rebbent egy-kettőt a szempillája. (nevet) Ma tuti, hogy kihasználja a műsorvezető ezt a nem várt szituációt, és beavatja a nézőt az úgymond műhelytitokba. Mások az elvárások. Kívül-belül. Az a bizonyos „érési idő” lerövidül. Nemcsak kényszerérett banánok, de gyerekek, felnőttek is küzdenek, amiből számtalan önértékelési probléma is adódik.”forrás
