Magyarként, közép-európaiként végignézve azon a világon, amely egyre inkább ingoványossá, zordabbá és veszélyesebbé válik, könnyen érezhetjük úgy: alapvetően szerencsések vagyunk. Hiszen a közép-európai történelem olyan szakaszában élünk, amely viszonylagos biztonságot kölcsönöz nekünk.

Ma a minket körülvevő világ egészen más képet tár elénk, mint amit mi napról napra látunk saját hazánkban és régiónkban:

• Nyugatra és egészen fent, északon olyan politikai elitek vezetik Európát, akik az ideológiák árnyékából a puszta valóságot akarják idomítani.
• Tőlünk délre a gazdasági-társadalmi összeomlás szélére sodródott ősi mediterrán Európa fekszik, tartós politikai instabilitással, ordító feszültségekkel, eladósodottsággal, társadalmi kiábrándultsággal.
• Keletről – és még délebbről is, elég Afrikára gondolni – a társadalmi valóságokat is meghaladva regionális és fegyveres konfliktusok, vándorló népek áradata tükröződik felénk.

E tendenciák, folyamatok közül minket, magyarokat valójában mindegyik alapvetően érint.

A szovjet rendszer összeomlása óta nem értékelődött fel ennyire régiónk és így hazánk szerepe a világpolitikában, mint ahogy az elmúlt időszakban ez megtörtént. Először magányos végvári harcosként, később regionális partnereinkkel közösen néztünk szembe a tömeges népvándorlással, és megállítottuk azt déli határainknál. Mára bebizonyosodott, hogy erre más államok is képesek mindennemű nyugati hitetlenkedés ellenére: a balkáni migrációs útvonal államai egységesen lezárták határaikat.

A migrációt önmagában a török–EU megállapodás nem állította meg, a menedékkérők pénzért való „átadás-átvétele” pedig finoman szólva sem nevezhető szolidáris, erkölcsös tervnek. Elsősorban magunkat csapnánk be, ha a német utat követnénk e téren, ugyanis nem várhatjuk, hogy más (Törökország) oldja meg a mi problémánkat. Holott a megoldást a kelet-közép-európai államok végig tálcán kínálták: annak első lépése a hatékony határvédelem.

Ne legyenek kétségeink: a tömeges migráció korántsem állt meg, épp a vándorlási útvonalak újrarajzolása történik.

Néhány kérdés felmerül: Lesz-e még Európa politikai értelemben cselekvőképes, tud-e bátor döntéseket hozni és erőt mutatni? Mikor lesz képes Európa tartósan megvédeni magát a változó népvándorlási útvonalak mentén? Lesz-e még valaha Európa geopolitikai értelemben fontos gazdasági-politikai szereplő?

(A szerző a Nézőpont Intézet ügyvezetője, vezető elemző)

forrás: magyaridok.hu