Érezte, hogy amit csinált, az nagyon nem jó!
Ketten voltak csak az utcán. Két fiú. Az egyik hazafelé tartott, a másiknak pénz kellett és lesben állt. Bevárta, amíg a kapualj elé ért, majd leütötte, elvette a tárcáját. Hogy ne tudjon felállni, még bele is rúgott egy jókorát, majd hazáig szaladt a pénztárcával.
Kivette belőle áldozata iratait, amelyen az állt, a fiú, akit megvert Asperger-szindrómás. (Az Asperger-szindrómát, amelynek diagnosztikai elemei közé tartozik a szociális válaszkészség hiánya, a mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság, még napjainkban sem tudják helyesen értelmezni, diagnosztizálni a szakemberek. Becslések szerint az Asperger-szindrómások 30-50 százaléka nincs diagnosztizálva. A fiatal korban hiperaktívnak, figyelemzavarosnak kikiáltott gyerekek az esetek nagy részében valójában Asperger-szindrómások.)
Érezte, hogy rosszat csinált, így fogta a zsákmányát, elment a rendőrségre, és feladta magát. A bíróságon arra hivatkozott, nem tudhatta, áldozata mivel küzd. Látnia kellett, hogy a fiú zavart és sebezhető – indokolt Sylvia de Bertodano bírónő, aki végül két év börtönt adott a magát feladó tizenéves fiúnak, üzenve ezzel, hogy a gyenge, esendő emberek elleni támadás mindennél nagyobb bűn.