Néha a gazemberek saját magukat büntetik meg – méghozzá annyira nevetséges módon, hogy akaratukon kívül a világhírű Darwin-díj versenyzőivé válnak.

A Darwin-díjat, mint tudjuk, (posztumusz) azoknak ítélik oda, akik „javítják az emberiség génállományát azáltal, hogy egy különösen ostoba húzással kiiktatják magukat abból”. És ahogy a gyakorlat mutatja, a bűnözők különösen kreatívak ezen a téren.

Ebben a cikkben öt olyan bűnözőről lesz szó, akiket a kapzsiságuk, az ostobaságuk vagy a túlzott magabiztosságuk olyan abszurd végkifejlethez vezetett, hogy nemcsak a Darwin-díjat, de egy vígjátékért járó Oscart is megérdemelnének.

1. A ritka „Dupla Darwin-díj”, amit belga bankrablók kaptak

Néha az az érzése az embernek, hogy a bűnözők nem veszélyesebbé, hanem egyszerűen csak ostobábbá válnak.

Jó példa erre két belga „profi”, akiket 2009-ben egy ritka, dupla Darwin-díjjal „tüntettek ki”. A jutalmukat pedig teljesen megérdemelték: a természetes kiválasztódáshoz való kiemelkedő hozzájárulásukért.

A két bandita forgatókönyve ambiciózus volt – egy bankautomata kirablása –, a terv pedig (egy filmbe illően) pofonegyszerű: felrobbantják a bankautomatát dinamittal, összeszedik a pénzt, és eliszkolnak egy menő BMW-vel.

Úgy hangzik, mint egy igazi klasszikus, de valami félresiklott. Vagyis, pontosabban: minden.

A bűnözők szemmel láthatóan ellógták a fizikaórákat az iskolában, és úgy gondolták, a „több dinamit, több pénz” elv majd beválik. Több kilogramm dinamitot helyeztek el a bankautomata alá. Végül a „precíz robbantásuk” olyan erősre sikeredett, hogy nemcsak a bankautomatát, de az egész banképületet is megsemmisítette, ami aztán a fejükre omlott.

Az egyik rablót még élve húzták ki a romok alól, és bár beért a kórházba, a megérkezése után néhány órával belehalt súlyos fejsérüléseibe. A másik szerencsétlen flótást csak 12 óra múlva találták meg a romok alatt, ahol utolsó perceit töltötte.

Ahogy mondani szokás, a terv remek volt, de csak az ő fejükben.

2. Az eszement rabló, aki elfelejtette, hogy a boltban mindenkinek fegyvere van

A bűnözői világban ezt úgy hívják: „rossz célpont kiválasztása”. De ennek a washingtoni történetnek a hősénél 1990. február 3-án már a tervezés pillanatában minden nagyon félrement.

Képzeld csak el: egy amerikai fegyverbolt, a H&J Leather & Firearms. A neve önmagáért beszél – ez egy olyan hely, ahol pisztolyokat, puskákat és minden egyebet árulnak, amivel lőni lehet. A mi hősünk azonban úgy dönt, hogy pont ez a bolt a tökéletes célpont egy rabláshoz.

Az első intő jel, amire valamiért nem figyelt fel: a bejáratnál egy rendőrautó parkolt, bekapcsolt villogóval.

A második: a pultnál egy egyenruhás rendőr kávézott.

HIRDETÉS

A harmadik: a bolt tele volt vásárlókkal, és na, kitalálod, kikkel? Hát persze, hogy azokkal, akik azért jöttek, hogy… fegyvert vásároljanak. Vagyis olyan emberekkel, akik nemcsak szeretik a fegyvereket, de bánni is tudnak velük.

A rabló azonban nagy mellénnyel lépett be a fegyverboltba, hangosan bejelentette, hogy ez egy rablás, majd a levegőbe kezdett lövöldözni, vélhetően abban a reményben, hogy az elszántságával mindenkit halálra rémiszt. Sajnos az egyetlen, akit megijesztett, az ő maga volt. Néhány másodpercen belül ugyanis tüzet nyitottak rá: először a rendőr, aztán az eladó, majd néhány vásárló is, akikről kiderült, hogy valójában egy rögtönzött gyorsreagálású különítmény tagjai.

A bűnözőt a helyszínen érte a végzete. Rajta kívül senki sem sérült meg, leszámítva talán a büszkeségét, a józan eszét és persze a génállományát.

Ha Darwin ezt látta volna, biztos, hogy nem hitt volna a szemének. De a tény az tény: fegyverboltot rabolni (ráadásul amerikai rendőrök jelenlétében) körülbelül annyira jó ötlet, mint megpróbálni tankot lopni egy katonaságról. A végeredmény borítékolható: Darwin-díj és egy jegy a másvilágra.

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!

Forrás: Liked