“Azt mondta, nincs túl jól, de ő nem adja fel, ő reménykedik. Nagyon szerettem. Mint mindenki, aki ismerte.”

Ma egy éve hunyt el Mihály Tamás, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas basszusgitáros, zeneszerző, az Omega együttes korábbi tagja.

Presser kilépése után a legtöbb Omega-dalt ő írta (Molnár György mellett), köztük olyan műveket, mint a Szvit vagy a Nem tudom a neved. 2014-ben játszott utoljára az Omegával, bár távozását Kóbor János csak 2017 áprilisában erősítette meg.

Az Omega Facebook-oldalukon emlékezett meg barátjukról, akitől egy különleges felvétellel, és Presser Gábor egy évvel ezelőtti szavaival búcsúztak:

“Ma elment Mihály Tamás, a Misi, a barátom és a pályatársam.

1967-ben ő vitt engem az Omegába, ő “lökött erre a pályára”. Elképesztő jó zenész volt, fölényesen tudta a dolgát, de jobb szeretett hátul állni.

2009-ben – életem első Aréna-koncertjén – a vendégem volt, “négykezeseztünk” kicsit. Minden fontos koncertemre eljött Julival, s aztán vagy szóban, vagy levélben elmondta, mit is hallott.

Ha valaki véleménye fontos volt nekem, hát az Misi volt.

Amit ebben a műfajban tudni lehet, azt ő tudta. A 2011-es “Last Minute” lemezét tanítani kellene, a könyve, a “Basszus! Omega!” nagyszerű.

2018-ban az “1507”-es koncertjeimen őt kértem fel zenei rendezőnek. Csodálatosan dolgozott. Minden fellépő imádta a tudását, a humorát, őt magát, mindenestől. Pedig hetven ember volt a csapatban.

Ma egy hete voltam Misiéknél, vittem a könyvemet, aznap kaptam meg a tiszteletpéldányokat. Azt mondta, nincs túl jól, de ő nem adja fel, ő reménykedik.

Nagyon szerettem. Mint mindenki, aki ismerte.”