Annyi olyan történetet hallottam, amiben arról beszéltek egyesek, hogy a hajléktalanoknak mennyire egyszerű, hiszen csak kiállnak, és kéregetnek, semmi dolguk nincs, csak tartani a markukat. Nos ez a fajta hipotézisnek jártam utána.
Az Oktogonnál kezdtem, aztán elmentem a Szél Kálmán térre, majd a Lurdy háznál voltam, végül visszamentem a nyugati környékére. Ezt gyalog tettem meg, ez egy egész napos program volt számomra. A pénzt egy oldaltáskába gyűjtöttem, és kizárólag este, haza érkezésemkor számoltam meg.Az emberekről pár szóban; nagyjából 4 féle emberrel találkoztam, és most itt csak azokat említem akiket leszólítottam. Értelemszerűen a gyerekeket, fiatal srácokat, lányokat, és gyerekkel a kezükben igyekvő anyukákat nem zaklattam. Számomra optimális korosztály a 30-50 közötti férfiak és nők voltak. Nézzük a négy típust :- az első típus elzavart, melegebb éghajlatra küldött, majdnem belém is rúgott.– számukra láthatatlan voltam. A szemükbe nézve beszéltem, mégsem vettek észre.- kedves megértő, segítőkész empatikus emberek, belőlük volt a legkevesebb.- kértem tőlük adtak, majd a köszönöm szót sem várták meg, már ott sem voltak.
Lényeg a lényeg, hogy nap végére 13.505 forintot gyűjtöttem össze, és nagyjából 1 kg-nyi élelmiszert is kaptam. Kiflik, zsemlék, pogácsák és egyéb péktermékek formájában.Döbbenetes kísérlet volt ez számomra, hiszen az ember nem gondolná, hogy ilyen adakozóak a Budapesten élők! Ha legközelebb látsz egy hajléktalant étellel, meleg itallal segítsd, pénzt csak akkor adj, ha nem hiányzik onnan ahol volt, és nem bánod, hogy hova kerül.