„Több mint egy éve már, hogy nem posztolok a kisfiamról. Nem mondom, hogy soha, de nagyon, nagyon ritkán. Nem azért, mert nem egészséges, gyönyörű, okos és mert nincsenek csodálatos gondolatai, amiket ne osztanék meg Veletek, és nem azért, mert nem Ő a legnagyobb büszkeség az életemben, (csakúgy, mint a legtöbb szülőnek) hanem azért, mert időről időre bebizonyosodik, hogy ez így vagy rendjén és kész. Ez az én értékrendem, az én döntésem. Megvan rá az okom, amiért és akiktől védem őt. A károgó nagymamáknak, akiknél rosszindulatúbbat nem hordott hátán az insta pedig üzenem: mióta anya vagyok, egy éjszakát leszámítva amikor kórházban voltam, mindig a kisfiammal alszom. MINDEN ÉJJEL. Nem magyarázkodás. Nem tartozom senkinek vele. De hangot kell adnom annak a bántalmazásnak, amiben nap mint nap részesítenek. Nem kötelességem eltűrni. Anya vagyok. Hiszem, hogy jó anya. Remélem ez így is marad és a kisfiam majd büszke lesz rám!” – fogalmazott Zsófi posztjában.