Nagyon nehéz napokat élt át.
Tóth Gabi a blogjában mesélte el, hogy pánikbetegként elképesztő félelemben élt élete sok pontján, de egy fontos üzenetet is át szeretne adni mindenkinek; nincs az a rossz helyzet, ahonnan nem lehet visszajönni.
„Kezdem onnan, hogy 2006 tavaszán egy nyugodt éjjelen elmentem pisilni, és ekkor az alhasamban egy iszonyú erős fájdalmat éreztem” – magyarázza Tóth Gabi.
Hamarosan sürgős műtétre került sor.
„Elaltattak és felgyorsultak az események. Kiderült, hogy 3 liter vérrel a hasüregemben mászkáltam órák óta, amivel egy vérrögnek is sikerült elindulnia a tüdőmbe. Magyarul embóliát kaptam. Egy focilabda méretű ciszta robbant szét a petefészkemen és a benne lévő savó már órák óta marta a szerveimet. Az orvosnak olyan gyorsan kellett cselekedni, hogy az altató hatóidejét sem változtatták meg, így műtét közben felébredtem.”
Nem csoda, hogy pánikbeteg lett:
„Most is összeszorul a torkom, ha belegondolok. Ott állt az ékszerekkel a kezében, és azt hitte, hogy meghaltam. Összeomlott. Ekkor közölte vele a nővér, hogy nem haltam meg, de ez egy életmentő műtét. Később azt is hallották a szüleim, hogy ez a nővér azt súgja egy másiknak, szerencse, hogy ez az orvos műt, mert különben vélhetően tényleg meghaltam volna… Amikor újból magamhoz tértem, a doki ott ült az ágyam szélén, és fogta a kezemet. Kérte, hogy most legyek erős, mert mondania kell valamit…Kialakult a pánikbetegségem” -írja az oldalán.
Ezek miatt a szülése sem volt érzelmileg zökkenőmentes.
„Csodálatos élményben volt részem a császáros szülésem során, viszont pánikbetegként leírhatatlan rettegésben éltem már a műtét előtti hetekben…”
Ezt üzeni Tóth Gabi:
„Minden félelem legyőzhető! Csak most látom, hogy bár tanulságot ígértem, de ismét elragadott a hév… szóval kedves Olvasó! Kérlek, soha ne add fel! Miután meghallgatsz egy orvosi véleményt, azért hallgass meg még minimum egy másik szakembert is. Figyelj a megérzéseidre! Én is hazamehettem volna a második megalázó vizsgálat után, de utolsó erőmmel is elvonszoltam magam egy harmadik orvoshoz, aki megmentette az életemet. Még Anyu is azt mondta az első fájdalomnál, hogy vegyek be egy Algopyrint, majd attól jobb lesz. Valószínűleg egy ideig jobb is lett volna, hiszen elnyomta volna a tüneteimet és ezzel értékes perceket veszítettem volna, de a belső hang azt mondta, nem szabad. Nem csak fizikailag, de lelkileg is egy életre meghatározó lehet egy ilyen élmény. Keresd meg, aki Neked segítséget adhat. Legyen az barát, pszichológus, kineziológus… bárki, akinek hiszel. Minden félelem, rettegés legyőzhető, és ha segítség kell hozzá, akkor ne szégyellj kérni! És igen, ez vonatkozik arra is, ha a szüléstől félsz! Nem leszel attól rosszabb anya!”