Aki a rövid leírásból esetleg magára ismert és azt hinné, teljesen megőrült, téved, ugyanis nem az esze ment el, hanem vélhetően agorafóbiában szenved, ami a nyílt terektől való félelmet jelenti és tulajdonképpen a pánikbetegség egyik fajtája.

A tértől való félelem egy nagyon ősi félelme az embernek, ami akár egy szűk, vagy nagyobb, nyílt tértől való félelem is lehet

– mondta el a NOIZZ-nak Németh Bálint pszichológus.

„Az agorafóbiában szenvedő betegek rettegnek minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudnának könnyen kiszabadulni, ahol roham törhet rájuk, vagy ahol szükség esetén nem kapnának segítséget. Tehát a szűk és körbezárt helyek, mint például a lift vagy a metró, illetve a minden irányból nyitott térségek, mint a tengerpart vagy rétszámukra maga a pokol” – közölte a szakember, hozzátéve, hogy ennek következtében teljesen leszűkül a mozgásterük, és csupán néhány, általuk biztonságosnak ítélt helyen – leginkább a saját otthonukban – tudnak megmaradni.

Az agorafóbiában tehát a mindennapi életvitellel szükségszerűen együtt járó cselekvések, úgymint az utazás, vásárlás, sorban állás, sorra fenyegető helyzetekké változnak át, így a betegek sokszor mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen elmenniük otthonról, amitől csak még súlyosabb lesz a helyzet, mígnem végül teljesen otthonülővé válnak.

„A betegség tünetei között megfigyelhető a nyugtalanság, verejtékezés, szaporább pulzus, légszomj, izzadás, remegés, végtagok zsibbadása és a félelem, ami ilyenkor teljesen valóságosnak tűnik, bármennyire is tudatában vannak, hogy nincs mitől rettegniük” – közölte Németh.

A fiatal felnőtteknél a leggyakoribb

A magyar lakosság körülbelül 5-10 százaléknak van valamilyen fóbiája, ezek közül sok agorás van. „Olyan 1,5-3,5 százalék közé tehető az arányuk, de a pontos adatokat nem lehet megmondani. Annyit viszont tudunk, hogy a tipikus megjelenési ideje a serdülőkor végétől a harmincas életévek közepéig terjedő időszak” – mondta el a szakember.

Érdekes, hogy mióta az óriási plázák megjelentek – ahová a fiatalok tömegesen járnak – egyre több az agorás beteg. Az emberekből egy ilyen nagy és zsúfolt tér előhozhatja azt az érzést, hogy „túl kicsi és védtelen vagyok”.

Mit tehetünk ellene?

„Többféle szakpszichoterápiás módszer is sikerrel alkalmazható, például vagy fokozatosan szoktatjuk hozzá az illetőt ahhoz, amitől fél, vagy ingerelárasztással, azaz hirtelen rakjuk bele a nem kívánt helyzetbe, ahol megtapasztalja, hogy nem történik semmi” – mondta Németh Bálint.

Azonban van az a szint, amikor már olyan súlyos fizikális tünetek vannak, vagy az életet olyan szinten szűkíti be a betegség, hogy összetettebb, gyógyszerrel kombinált külső segítségre van szükség.Ami viszont a legfontosabb, hogy van kiút a betegségből, de a teljes gyógyuláshoz sok türelem kell, mert a javulás is hullámzó, de az elakadások sem jelentenek „visszaesést” vagy kudarcot.