Augusztus 22-én volt egy éve, hogy a rákkal való nagy küzdelme után Székhelyi József örökre elbúcsúzott a földi színpadtól, hogy az égi színpadon szórakoztassa tovább az ott lévőket.

A szomorú évforduló kapcsán a Star magazin kereste meg özvegyét, arról kérdezve, hogyan telt a gyászév.

„Nekem is csak az a közhely jut eszembe elsőre, mint mindenki másnak: nagyon nehezen telt. A mai napig hihetetlennek tűnik, hogy már egy év eltelt a halála óta – kezdi az özvegy, aki nem tagadja, furcsa és egyben nehéz helyzetbe került a család, de két kisgyermeke miatt erősnek kellett maradnia. Az élet ment tovább, egyik nap jött a másik után muszáj volt ott folytatni, ahol a tragédia előtt abbahagyta. Nappal úgy ahogy tartotta magát, de az esték… Olyankor kijöttek rajta azok a dolgok is, amiket a gyerekek előtt „nem engedhetett meg magának”.

„Nem tehettem meg velük, hogy nem kelek fel reggel. Bár nem tagadom, voltak olyan napok, amikor azt kívántam, bárcsak ne kelne fel a nap. De persze mindig felkelt, nekem pedig iskolába kellett vinnem a gyerekeket, folytatni az életünket Jocó nélkül.” – mondja az özvegy, akinek hamar ki kellett találnia, hogyan lehet egyedül vezetni a háztartást és gondoskodni a gyerekeiről. Mindeközben el sem tudta képzelni, hogyan tudna tovább létezni férje nélkül, hiszen reggelente ő keltette, együtt itták a kávét és együtt indultak dolgozni is.

– Jocó halála után az első hetek önmagunk kereséséről szóltak. Hol itt sírdogáltunk, hol ott. Sári volt az, aki egyik délután azt mondta: elege van abból, hogy mindenki csak sír körülötte. Ekkor döbbentem rá, nem tehetem meg a gyerekeimmel, hogy folyton búskomoran nézek maga elé – azt Jocó sem engedné meg nekem.

forrás