A vadászok letagadták, ám nemvárt fordulat történt.

Megrázó beszámoló jutott szerkesztőségünk birtokába. A horvátzsidányi Marton-Szállás hagyományőrző turisztikai központ tulajdonosa, Marton Ágoston osztotta meg történetét.

Szerda késő délután 10 éves gyermeke és Ugra nevű mudi kutyája horvátzsidányi birtokuk részéhez tartozó tóhoz indultak játszani.“Pár perccel később nagy dörrenés rázta meg a vidéket. Még a mindenre felkészített, sokat látott lovaink is megrezzentek” – írta Marton Ágoston.

“Gyermekem hívta a kutyáját. . . De hiába. Pár perc múlva feleségem telefonált, kérdezte, hogy hallottam-e a lövést mert neki nincs jó érzése. Én éppen lovasokat oktattam. Elkértem az egyik lovat és elindultam a szomszédos erdőbe. Gyorsan megtaláltam a vadászok autóját, majd a vadászlesen két vadászt.”

Beszámolója szerint egyikük egy közeli falu polgármestere (aki évekkel ezelőtt több lövéssel megsebesítette egy másik kutyáját), a másik személy pedig egy osztrák vadász volt.

“Kérdeztem tőlük, hogy nem látták-e a mudi kutyánkat? Rögtön jött a hárító válasz, hogy nem és a kutya nem is szokott erre járni. Állították, hogy ők is hallották a lövést, de nem innét, hanem mélyebben az erdőből stb… Az már végképp gyanús volt, amikor vadászunk a területünket alulról határoló vízmosás felé mutatott és azt mondta, hogy menjek és arrafelé keressem, hátha arra van. Lovammal többször bejártam az általam nagyon jól ismert erdőt. Persze hiába.”

Marton Ágoston ezután visszatért a vadászleshez, ahonnan elmondása szerint egyébként a környék közintézményeinek konyháin megmaradt kaláccsal, zsömlével és kenyérrel etetik a vadakat. Az egyik ilyen etetés közelében, ami a vadászlestől Martonék otthona irányában volt, friss vérnyomokat talált a földön.

“Üvöltöttem! A két vadász teljes nyugalommal szemlélte a dührohamomat. Tagadtak mindent. Elmondtam nekik, hogy a kutyus a kisebbik fiamé.” Marton Ágoston biztos volt benne, hogy a vadászok lőtték le a kutyát, mivel a vérfold annyira friss volt, hogy a föld sem itta be, az is erősítette gyanúját, hogy arra a helyre csak abból a vadászlesből lehetett rálátni.

“Kértem őket, majd könyörögtem, hogy legalább adják vissza, hogy normálisan eltemethessem. Még mindig tagadtak mindent.”

Beszámolója szerint a vadászok összepakoltak és hazaindultak. A magyar vadász “betette a puskáit az autóba, majd nagy unszolásra odajött megszemlélni a vérnyomokat. Sakk-matt helyzet volt, de tagadott mindent. Mondta, hogy majd reggel kiküld néhány embert, hogy nézzenek körül. Erre gondolom csupán azért volt szükség, mert a házunkból rálátni arra az útra amin ő meg tudja közelíteni ezt az erdőt, így ha visszajött volna valamiért, akkor lett volna alibije.” Marton Ágostonnak az osztrák férfi viselkedése is gyanús volt, mert az távcsövével a tőle néhány méterre lévő fákat kezdte erősen szemlélni.

Miután a vadászok elmentek, Marton visszatért és átkutatta az erdő azon részeit, ahonnan a vadászok korábban el próbálták terelni.

“Felülvén a lovam hátára gyorsan végignéztem azokat a nagyobb növényeket a környéken, ahol sejthető volt valami sérülés, mert akkor már biztos voltam benne, hogy valahova csak bedobta és nem volt ideje megszabadulni tőle. A vadászles lábától két méterre lévő nagy csalánban találtam egy vastag szürke zsákot benne a gyermekem lelőtt vérző kutyájával Ugrával!”

Marton Ágoston ezután hazavitte a kutyát a nejlonzsákban, majd feleségével és gyermekével autóba ült és elindult a néhány kilométernyire fekvő, már Győr-Moson-Sopron megyében fekvő faluba a polgármester házához.

“Be volt zárva minden, de volt bent fény. Miközben a csengőt kerestem közeledett egy fekete Land Rover… Megállt, én odaléptem és nem tudomásul véve, hogy már este tíz óra van, beleüvöltöttem az agyába az egész történetet!”

“Az első reakció még mindig a bociszemű tagadás volt. Aztán mikor a motorháztetőre tettem a nylonzsákot benne a kutyával akkor elcsendesült. Mondj már valamit te szemét! Üvöltöttem. Csak annyit mondott halkan, hogy szégyenlem magam.”

A kutyát még este eltemették. Marton Ágoston 10 éves gyermekét annyira felzaklatták az események, hogy éjjel rosszul volt, másnap iskolába sem ment.

Mint írja, beszélt a fővadásszal, aki felvette a kapcsolatot a vadászkamarával is.

“Mindenki kedves és tudnak a problémáról, ismerik […] bácsit. De nem történik semmi! Mennyire vannak biztonságban az egyébként paradicsomi nyugalomban legelésző lovaim, ha a bekerített területem közelében ilyen őrültek felénk lövöldözhetnek? Mi történik, ha a gyermekem megy ki az erdőbe? Majd őt is nylonzsákba teszi ez az őrült, akinek (valamint a fiának is) már volt bevonva a fegyverviselési engedélye?” – teszi fel kérdéseit Marton Ágoston.

Természetesen mi is elküldtük kérdéseinket az illetékeseknek. Szeretnénk megszólaltatni az érintett vadászt is, amennyiben mód lesz rá, közöljük a másik fél álláspontját is.