Hamarosan kiderült, hogy többről van szó, mint gondolták!
Kori és anyukája hazafele igyekezett, miután a fiatal lány egy műtéten esett át. Vonattal utaztak volna haza, de a rossz idő miatt sorra késtek a járatok, így az egyik csatlakozásukat nem érték el Bostonban. A legközelebbi lehetőségük egy másik vonat volt, de az csak két és fél óra múlva indult.
Kori és anyukája magukra maradtak a szeles, hideg időben, egy olyan állomáson, ahol a csomagjukat sem tudták biztonságba helyezni az időjárástól, és olyan üllőhely sem volt, ami a fiatal lány nyakát kellően megtámasztaná. Erre pedig szüksége volt az agyműtét után.
Az anyuka a közelben állomásozó rendőrökhöz fordult segítségért. Csupán arra volt kíváncsi, hogy van-e az állomáson lehetőség a csomagjaik ideiglenes elzárására, amíg ők taxival keresnek egy melegebb helyet a vonat indulásáig.
A rendőrtiszt annyit mondott, hogy kövessék őt, majd beültette őket a kocsijába.
Kori és anyukája azt hitték, hogy a rendőr csak melegen akarja tartani őket, de egyre messzebb és messzebb mentek. Amikor kiértek a városból az anya megkérdezte, hogy mi történik, mire a rendőr nevetve ezt felelte:
„Elraboltam önöket, és ezt teljesen legálisan.”
Kiderült, hogy egészen hazáig viszi az állomáson rekedt párost, mert „kizárt, hogy ott hagyja Korit várakozni a hidegben egy műtét után.”
Meglepődtek McCormick kedvességén, de hamar megtudták, hogy a férfitől nem állt távol az ilyesmi figyelmesség.
„Jó lelke van, mindig csak ad másoknak.” – mondták McCormickról a kollégái.