Kevesen ismerték eddig Koltai Róbert titkát: a színész évtizedeken keresztül a szerencsejáték rabja volt, ám állítja: mára megjavult, és a fogadóirodák közelébe sem megy.

“Eljutottam odáig: már egyáltalán nem játszom. A tippmix tartott ki a legtovább, utoljára négy-öt éve töltöttem ki szelvényt” – árulta el az atv.hu-nak Koltai Róbert. “A játékszenvedélyemmel volt, hogy bajt is okoztam annak idején, sokszor kellett ezt megbocsátaniuk szeretteimnek. De ez már a múlt. Annyiféle izgalmas és jó dolog van az életben, melyek sokkal jobban lekötnek, hogy kikopott belőlem az a kíváncsiság, hogy most nyerek-e, vagy veszítek?”

A színészlegenda legelőször 12 éves korában játszotta el a kosztpénzt. “Nagymamám 10-12 forinttal küldött le vásárolni, ám menet közben a barátaim megkérdezték, hogy nem ugrom-e be hozzájuk snapszlizni?” – mesélte Koltai a hétfői Jakupcsek Pluszban.

“Az lett a vége, hogy sírva kértem vissza egy kis aprót, hogy legalább kenyeret hadd vegyek, mivel mindent elveszítettem. Ennek a játéknak a keserűségét már gyerekkoromban megéreztem.”

Aztán a főiskola elvégzése után kisebb tétekkel játszani kezdett. Arra számított, hogy ha majd elkezd dolgozni és érkeznek a feladatok, háttérbe szorul a játékszenvedély – de nem így történt.

“Az volt a bajom, hogy ha fogadtam, halálbiztos voltam abban, hogy nyerek” – szögezte le a színész. “Az igazi nagy saram és szenvedélyem a lóverseny volt. Viszont ez adta meg végül a csodát, 25 évvel ezelőtt a Sose halunk meg című filmet.”

A mára kultikus mozit, melynek rendezője és főszereplője is Koltai volt, saját nagybátyja ihlette, aki imádott a Lovira járni.

“A veszteségek, fájdalmak, életbeli nehézségek kamatostul jöttek közben vissza, ezek nélkül nem született volna meg az a film, amivel a világot bejártam” – mesélte Koltai, hozzátéve: “Az igazi alkotáshoz fájdalom kell.”

Kiderült az is: a színész a kaszinókat sem vetette meg. “Volt, hogy veszítettem, de az is előfordult, hogy nyertem. Akkor lett elegem, amikor a kaszinókban még lehetett dohányozni, így ott ültem a füstös helyiségben, és még a pénzem is elúszott. A játékszenvedély később magától megszűnt. Azt mondtam ugyanis, hogy én ide be nem megyek többet. És most már nem is érdekel: sokkal szebb dolgok is vannak az életben” – idézte fel a színművész.