Az első ügyeletre történő betelefonálás után az asszisztens tanácsára – miszerint ha súlyosnak ítéli a helyzetet, hívja a mentőket – Éva a 104-et tárcsázta. (Békésen ugyanis nincs mentőállomás, egy sürgős esetben riasztható autó van a városban, a legtöbb esetben Békéscsabáról érkezik a mentő). „Ők azt kérdezték tőlem, hogy miért nem megy ki az ügyeletes orvos. Elmondtam nekik, hogy milyen tájékoztatást kaptam az ügyelettől, mire azt mondták, majd ők is felhívják az orvost, de nem jönnek ki. Hogy miért, azt már nem indokolták” – mondja Éva, aki ezután felváltva hívta a békési orvosi ügyeletet és a mentőket, kitől-kitől egymásnak ellentmondó információkat kapva. „A mentősök azt mondták, beszéltek az ügyeletes orvossal, aki azt ígérte nekik, kijön majd. Később már én is tudtam vele beszélni, nemcsak az asszisztenssel, de nekem nem mondta. Arra akart rábeszélni, hogy reggel hívjam majd a háziorvost, 7 órától már rendel. Hiába mondtam neki, hogy a miénk csak 11-től, azt mondta, ő tudja, hogy Békésen minden háziorvos 7-től rendel. Egyébként a 7 órával sem értünk volna semmit, a párom reggel hatra meghalt” – teszi hozzá Éva.

A hajnali telefonálások közben József többször elvesztette az eszméletét, Éva ezt jelezte is, amikor utoljára megtörtént, Évának az volt a gyanúja, hogy a párja meghalt, így még egyszer felhívta a mentőket. „Mondtam nekik, hogy ismét elájult, és szerintem meg is halt. Akkor azt mondták, indítják a mentőt és jönnek. De még az is sok időbe telt, mert eltévedtek útközben. Ahogy az ügyeletes kocsi is.”

Éva ugyanis Békésen kívül lakik, mintegy 300 méterre az utolsó városi háztól, a kövesút mellett. Elmondása szerint a ház ki volt világítva, és a cím mellett megadta a telefonszámát is, szóljanak, ha nem találnak oda, ő ki is áll az út szélére. Több mint fél óra elteltével a mentő megérkezett, kicsivel utána az ügyeletes orvos is – aki ugye szintén eltévedt –, az ügyeletes kocsi sofőrje arra hivatkozott, hogy nem volt náluk GPS. „És azt mondta, Gyuláról jöttünk” – teszi hozzá Éva. Az orvos és a mentősök 25 percig próbálták újraéleszteni a férfit, aki akkor már halott volt, így nem jártak sikerrel. A boncolás eredménye alapján infarktust kapott.

„Az orvosi ügyelet nem hibázott a haláleset kapcsán, a hívást fogadó munkatársunk a beteg hozzátartozója által elmondott panaszok alapján tájékoztatta őt, hogy azok a tünetek, amelyek a betegnél jelentkeztek, kórházi ellátást igényelnek, ezért hívja az Országos Mentőszolgálatot” – tudtuk meg az ügyelet vezetőjétől, aki hozzátette, a bejelentés alapján a betegnek olyan belgyógyászati problémára utaló tünetei voltak, amelyek kezelésére az ügyeleti ellátás nem elegendő, ezért az orvos kórházba utalta volna.

Tekintettel arra, hogy sem a mentőhíváshoz, sem a kórházi sürgősségi osztályon történő ellátáshoz nem szükséges beutaló, valamint a bejelentés alapján sürgős, kritikus állapot nem állt fenn, automatikusan arra kérték a betelefonálót, hogy a mentőszolgálatot vegye igénybe. Egyébként, ha nincs közvetlen életveszély, az ügyeletnek két órán belül kell megvizsgálnia a beteget, ha sürgős az eset és mentési feladatot igényel, az már a mentők felelőssége. „Az Országos Mentőszolgálat diszpécsere nem küldött mentőt, a döntéséről tájékoztatta az ügyeletet is. Ezt követően az ügyeletes orvos felhívta a bejelentőt és ő is kikérdezte. A telefonbeszélgetés végén megbeszélték, hogy az orvos kimegy a beteghez” – tette hozzá az ügyelet vezetője, majd elmondta, az orvos ez idő alatt a rendelőben tartózkodott, és egy kábítószer befolyásoltsága alatt álló személyt látott el.

Éva az eset után ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a Békési Rendőrkapitányságon, akik ezután foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétség gyanúja miatt rendeltek el nyomozást. Az eljárás során a haláleset okának és körülményeinek tisztázása érdekében a rendőrség igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki, több információval ők egyelőre nem tudtak szolgálni. Az ügyelet vezetőjétől annyit tudtunk még meg, hogy az előzetes szakértői vélemények szerint „a betelefonáló semmi olyan életveszélyre utaló bejelentést nem tett, amiért azonnali beavatkozást kellett volna indítani, amikor ilyen jelzést adott az OMSZ felé, akkor mi is és ők is tették a dolgukat. A rendőrségnek átadott hangfelvételek is ezt támasztják alá.” Állítása szerint a boncolásból szintén az derült ki, hogy a beteg halálának oka nem hozható összefüggésbe az orvosi ügyelettel.

„Komoly szakértelmet és jártasságot igénylő feladat a sürgősségi hívások megítélése” – mondja már Kovácsy Zsombor, egészségügyi szakjogász. Az alapvető szabály az, hogy ha sürgősség merül fel és nem tudják megítélni, mekkora a baj, úgy kell tekinteni, mintha a legnagyobb lenne, ha a betelefonáló olyan tüneteket sorol, melyek szerint reális esély van arra, hogy kórházba kell szállítani az illetőt, akkor ki kell menni. Ennek a megítélése azért különösen nehéz, mert egy krónikus betegség esetén az állapot hullámzása természetes is lehet, ami megijesztheti a hozzátartozót, de a rosszabbodás ilyenkor megszokott, ahogy előfordulhat az is, hogy azonnal be kell avatkozni. „Ezek nehezen megítélhető szakmai kérdések, igazságügyi orvos szakértők évekig képesek vitatkozni azon, vajon hibázott-e az orvos vagy sem. Megnehezíti a lakossági bejelentések megfelelő megítélését az időhiány, a fáradtság és a túlterheltség is.”

Ilyen esetekben a sérelmet elszenvedett beteg (vagy haláleset kapcsán a hozzátartozója) panaszt tehet a szolgáltatónál, aki köteles kivizsgálni az ügyet, fordulhat betegjogi képviselőhöz, vagy az egészségügyi hatósághoz, felmerülhet polgári jogi felelősség, amikor a beteg vagy hozzátartozó sérelem díjat, vagy vagyoni kártérítést követelhet, illetve a büntetőjogi felelősség, amit a nyomozás hivatott felderíteni. Ekkor az orvos felelősségét vizsgálják, aki ellen a Magyar Orvosi Kamara is indíthat etikai eljárást.