Felhasználandó  részei  és  hatóanyagai:  A  lándzsás  útifűnek  a  levelét  használjuk  gyógyászati  célokra.  A  levelek  elsősorban  nyálka – és  cseranyagokat,  aukubinglikozidát,  valamint  kovasavat  és  flavonoidokat  tartalmaznak.

Gyógyhatása:  Az  aukubinglikozida  antibiotikus ( csíraölő )  hatású.  A  cseranyagok  gátolják  a  nyálkahártyán  a  kórokozó  baktériumok  megtelepedését.  A  nyálkaanyagok  védik  a  nyálkahártyákat  az  idegen  testek  behatolása  ellen.  A  kovasav  összetételéből  adódóan  igen  gazdag  szilíciumban,  amely  a  nyálkahártyaszövet,  a  porc -és  a  csontszövet  képződéséhez  szükséges.  A  flavonoidok  gyulladáscsökkentő  hatásúak.

Alkalmazása:  A  lándzsásútifű-tea  igen  jótékony  hatású  köhögésnél.  Szirupot  is  készítenek  belőle,  amelyet  főleg  gyerekeknek  adnak.  Száj- és  torokgyulladásra  ajánlják  az  útifűvel  történő  gargarizálást.  A  friss,  enyhén  összenyomkodott  útifű  levelével  enyhíthetjük  a  rovarcsípések  okozta  viszketést  és  felhólyagozódást.

Forrázzunk  le  1  csésze  forrásban  lévő  vízzel  2  púpozott  tk.  szárított  útifüvet,  és  10  perc  állás  után  szűrjük  le.  Ízlés  szerint   mézzel  édesítve,  naponta  2-3 csészényit  fogyasszunk  belőle.

Szirup:

Forrázzunk  le  1  csésze  vízzel  1  maréknyi  friss  vagy  szárított  útifűlevelet,  és  hagyjuk  kihűlni,  majd  szűrjük  le.  A  maradékot  is  jól  nyomkodjuk  át.  A  főzetet  újra  forraljuk  fel,  és  közepes  lángon  felére  sűritsük  be.  Ezután  keverjünk  hozzá  200 g  mézet,  és  ha  feloldódott,  még  melegen  töltsük  steril  üvegbe.  Egyenletes  időközökre  elosztva  naponta  néhány  evőkanálnyit  fogyasszunk  belőle,  ha  szükséges.

A  lándzsás  útifű  teája  segít  megszabadulni  a  dohányzástól.  Hatásmehanizmusát  ez  idáig  még  nem  sikerült  tisztázni,  de  sok  volt  dohányos  esküszik  rá,  hogy  az  útifűtea  segített  neki  a  leszokásban.