• pén. febr 27th, 2026

1 perce érkezett! Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk ma reggelre – nagy név távozott közülünk!

Mély megrendüléssel érkezett a hír: életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A magyar és a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb alakjától búcsúzik most az ország – egy olyan művésztől, aki egyszerre volt csodagyerek, világsztár és alázatos tanító.

Csodagyerekként indult, legendává vált

1933.augusztus 11-én született Debrecenben, és már egészen kisgyermekként világossá vált, hogy rendkívüli tehetség. Hatévesen – korhatár alatt – Liszt II. rapszódiájának eljátszásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe, első nyilvános koncertjét pedig nyolcévesen adta egy Mozart-emlékesten. Tízévesen már Dohnányi Ernő tanítványai közé került, tizennégy évesen pedig megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Ekkor határozta el: nemcsak zongoraművész, hanem karmester is lesz.

1953-ban szerzett művészdiplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanszékén, ahol Gát József és Hernádi Lajos voltak a mesterei. Életében meghatározó szerepet játszott Kodály Zoltán, aki a család kitelepítése után is támogatta, és közbenjárásával folytathatta tanulmányait.

A világ pódiumain

Nemzetközi karrierje Leningrádban és Moszkvában indult, majd az 1950-es években sorra aratta a sikereket Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban. A brüsszeli verseny nemcsak szakmai áttörést hozott: amikor 1956 végén édesapját a Kádár-rendszer börtönbe vetette, Vásáry személyesen fordult segítségért a belga királynőhöz. Édesapját végül szabadon engedték, a család pedig elhagyta Magyarországot.

Belgiumban, majd Svájcban telepedtek le. 1958-ban megjelent Liszt-lemezét Angliában „az év legjobb lemeze” címre jelölték. 1960-ban Londonban, 1962-ben pedig a New York-i Carnegie Hall színpadán is bemutatkozott. Az emigráció éveiben évente átlagosan száz hangversenyt adott a világ legfontosabb koncerttermeiben.

A Deutsche Grammophon kiadónál készült felvételei világhírnevet hoztak számára, később a Chandos és a Collins gondozásában is jelentek meg lemezei. Rendszeres fellépője volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, az Edinburgh-i Fesztiválnak, a Berlini Fesztiválnak és a BBC Proms koncertjeinek.