A szabadság a legtöbb dolgozó számára a kevés biztos pont egy évben, amikor végre meg lehet állni, feltöltődni, elintézni az elmaradt dolgokat vagy egyszerűen csak pihenni. Éppen ezért nem véletlen, hogy a munkahelyi viták egyik leggyakoribb forrása éppen az, ki, mikor és hogyan vehet ki szabadnapot. Sokaknál már egy ártatlan kérdésből is feszültség lesz: „kivehetem ezt a napot?”, „miért nem most?”, „miért kell ilyen korán szólnom?”, vagy „visszavonhatja-e a főnök a már engedélyezett szabadságot?”.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy rengeteg félinformáció és tévhit kering a Munka Törvénykönyvéről. Egyes munkavállalók biztosak benne, hogy a szabadság teljes egészében az ő döntésük, míg mások úgy érzik, minden egyes napért könyörögni kell. A valóság azonban jóval árnyaltabb – és sokszor pont azért alakul ki konfliktus, mert egyik fél sincs teljesen tisztában a pontos szabályokkal.

2026-ra ráadásul több fontos részletszabály is előtérbe került, amelyek alapjaiban befolyásolják, mikor és milyen feltételekkel vehetsz ki szabadságot. Ilyen például a sokat emlegetett 7 munkanapos rendelkezési jog, a 15 napos bejelentési kötelezettség, vagy a gyakran félreértett „két hét egyben” szabály.

Mielőtt beadnád a következő szabadságkérelmedet, érdemes tisztán látni: miben dönthetsz te, és mikor van joga dönteni a munkáltatónak. Ebben segít az alábbi összefoglaló, amely szakértő segítségével mutatja meg, mit mond pontosan a Munka Törvénykönyve, hol csúsznak el leggyakrabban a munkahelyi egyeztetések, és hogyan kerülheted el a felesleges vitákat 2026-ban.

A szabadság elvileg a pihenésről szól, a valóságban viszont gyakran inkább viták és félreértések forrása. Mikor lehet kivenni? Ki dönt róla valójában? Mennyi idővel előtte kell szólni? És mi történik akkor, ha a munkáltató előbb rábólint, majd mégis visszakozik?

A legtöbb munkahelyi konfliktus nem rosszindulatból alakul ki, hanem abból, hogy sokan nincsenek tisztában a pontos szabályokkal. Egyesek azt gondolják, a szabadság teljes egészében a munkavállaló döntése, mások szerint viszont minden egyes nap kizárólag a munkáltató kegyén múlik. A valóság – ahogy sokszor – valahol a kettő között van.

A heol.hu szakértő segítségével járta körül, mit érdemes tudni, mielőtt beadod a szabadságigényedet. Dr. Csetneki Attila ügyvéd segített tisztázni, mit mond pontosan a Munka Törvénykönyve, és hol csúsznak el leggyakrabban a munkahelyi egyeztetések.

Ki dönt a szabadságról: te vagy a főnök?
A Munka Törvénykönyve főszabályként egyértelmű: a szabadság kiadásának joga alapvetően a munkáltatót illeti meg. Ez sok munkavállalót meglep, hiszen a „szabadság” szó hallatán sokan automatikusan arra gondolnak, hogy a saját napjaikról ők döntenek.

A jogszabály azonban abból indul ki, hogy a pihenés nemcsak magánügy, hanem a munkaszervezést is érinti. Ha többen egyszerre mennek el, ha határidős munka vagy csúcsidőszak van, a munkáltatónak biztosítania kell a zavartalan működést.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a dolgozónak semmi beleszólása nincs.

Van beleszólásod – de nem az egész szabadságodra
A törvény kifejezetten biztosít a munkavállalónak egy olyan keretet, amely felett ő dönthet. Ez évente 7 munkanap szabadság.

A szabály a gyakorlatban így néz ki:

a munkáltató köteles kiadni évente 7 munkanap szabadságot a munkavállaló által megjelölt időpontban,

kivéve a munkaviszony első három hónapját,

feltéve, hogy az igényt legalább 15 nappal korábban jelzik.

Ez a 15 napos határidő az egyik leggyakoribb konfliktusforrás. Sokan úgy gondolják, hogy „ma szólok, holnap már nem jövök”. Előfordulhat, hogy ezt a munkáltató elfogadja – de jogilag nem ez az alaphelyzet.

Fontos tudni: a 7 napos rendelkezési jog nem az egész szabadságra vonatkozik, csak ennyi az a rész, amelynél valódi, törvényben rögzített döntési jogod van.

Miért kell 15 nappal előre szólni?
A szabály célja az, hogy a munkáltató előre tudjon tervezni: műszakokkal, helyettesítéssel, határidőkkel. Ha minden egyik napról a másikra változik, abból könnyen túlóra, feszültség és újabb vita lesz.

A 15 napos előzetes bejelentés éppen ezért egy védőszabály: ha betartod, és a 7 napos kereten belül kérsz szabadságot, akkor a munkáltatónak nincs igazán mozgástere nemet mondani.

A „két hét egyben” szabály, amit sokan félreértenek
A Munka Törvénykönyve célja, hogy a szabadság valóban pihenést jelentsen, ne csak elszórt 1–2 napokat. Ezért úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló évente legalább egyszer 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól.

Fontos csavar:
a 14 napba beleszámítanak a hétvégék és az ünnepnapok is.

Tehát nem arról van szó, hogy 14 nap szabadságot kell kivenni egyben, hanem arról, hogy egyszer egy évben legalább két hétig ténylegesen ne kelljen dolgozni.

Mi a jó taktika, hogy ne legyen vita?
A legtöbb konfliktus elkerülhető, ha két dolgot észben tartasz:

a szabadság kiadása alapvetően munkáltatói döntés,

viszont van 7 nap, amivel te rendelkezel, ha időben jelzed.

Ha van számodra kiemelten fontos időszak – családi esemény, utazás, költözés, vizsga vagy egészségügyi ok –, érdemes előre gondolkodni, és tudatosan a 7 napos kerettel számolni.

Mi van, ha a munkáltató mégsem engedi?
A 7 napos rendelkezési jog nem „szívesség”, hanem törvényi kötelezettség – feltéve, hogy betartod a 15 napos bejelentést. Ilyenkor a munkáltató mozgástere erősen korlátozott.

A többi szabadságnapnál viszont jellemzően egyeztetés és munkaszervezés kérdése a döntés.

A leggyakoribb tévhitek
„A szabadság az enyém, akkor veszem ki, amikor akarom.” – Nem teljesen.

„A munkáltató bármikor megtilthatja.” – Nem, a 7 napot köteles kiadni.

„A két hét egyben 14 nap szabadság.” – Nem, hanem 14 nap munkamentesség.

A lényeg
A szabadság nem harc, hanem rendszer. Ha ismered a szabályokat – különösen a 7 napos rendelkezési jogot és a 15 napos bejelentést –, rengeteg fölösleges vitát spórolhatsz meg magadnak. A többi már tervezés, egyeztetés és egy kis előrelátás kérdése.

Szerző:

Ferencz Ágnes

Forrás: https://hirstart24.com/