• vas. jan 11th, 2026

Az ittas férfi órákon át segített a keresőcsapatnak – Majd kiderült, hogy őt keresték

Órákon át kutatták, miközben ő is ott volt a keresők között

Egy átlagosnak induló esti program fordult át egészen különös eseménysorrá 2021-ben Törökországban. Beyhan Mutlu, a Bursa tartomány egyik lakója barátaival indult el szórakozni. Az este előrehaladtával azonban eltávolodott a társaságtól, majd egy közeli erdős területen elvesztette a tájékozódását.

Hogy pontosan mi vezetett ide, nem derült ki egyértelműen: fáradtság, az alkohol hatása vagy egyszerű figyelmetlenség is közrejátszhatott. A férfi nem talált vissza, az éjszakát az erdőben töltötte, és másnap sem tért haza.

Amikor a család nem tudta elérni, és Beyhan továbbra sem jelentkezett, megtették azt, amit ilyen helyzetben bárki megtenne: eltűnésként jelentették az esetet. A helyi hatóságok rövid időn belül keresőakciót szerveztek, amelyhez mentőegységek és önkéntesek is csatlakoztak.

A csoportok átfésülték az erdőt, lámpákkal, hangos kiabálással próbálták felhívni magukra az eltűnt férfi figyelmét. A keresés szervezett volt, komoly, hiszen minden eltűnésnél számít az idő. Egyvalamit azonban senki sem tudott: Beyhan már ott volt közöttük.

A férfi ugyanis belebotlott a keresőcsapatba, és azt feltételezte, hogy általános erdei járőrözés vagy más mentési munka zajlik. Nem tett fel kérdéseket, egyszerűen csatlakozott. Követte az utasításokat, segített átkutatni a bozótost, együtt haladt a többiekkel.

Órákon át vett részt aktívan a kutatásban, miközben senkinek sem tűnt fel, hogy maga az eltűnt személy is jelen van. A helyzet csak akkor vált világossá, amikor a keresők egyre hangosabban kezdték kiabálni a nevét:
„Beyhan! Beyhan Mutlu!”

Eleinte nem reagált, majd hirtelen felismerte, hogy róla van szó. Megállt, körbenézett, és megszólalt:
„Itt vagyok.”

A mentésben részt vevők megdöbbentek. Gyorsan félrevonták, ellenőrizték az adatait, és néhány percen belül mindenki számára világossá vált: az eltűnt férfi saját maga keresésében segédkezett.

A történet szerencsére nem végződött tragédiával. Beyhan nem sérült meg, nem volt életveszélyben. A rendőrök kikísérték az erdőből, majd hazaszállították, ahol családja megkönnyebbülten fogadta.

Az eset gyorsan elterjedt a sajtóban és a közösségi médiában is. Nem gúny vagy bírálat miatt vált ismertté, hanem azért, mert ritka módon egy eltűnési ügy megkönnyebbüléssel és furcsa humorral zárult. A mentés résztvevői végig tisztelettel bántak vele, a hangsúly a biztonságon és a hazajuttatáson maradt.

Beyhan Mutlu története ma is az egyik legszokatlanabb mentőakcióként él a köztudatban: egy eset, ahol az eltűntet valóban megtalálták – méghozzá ott, ahol senki sem számított rá.