Régi sztori de emlékezetes mint a többi legalábbis számomra.

Megérkeztem címre, felcsöngetek, izgatott női hang be is enged. Felérek az emeletre, hölgy kijön ,kis nadrág kis póló és a félreérthetetlen kócos haj és büszke határozottság az arcán amit az elmúlt 40-50 perc öröme ragasztott rá amíg kiértem a pizzàval. Párbeszéd a következő:

Én:-Szia. 2150-t kérek szépen.
Hölgy:- Sziia. Huuu hàt ne haragudj szólni kellett volna,de a férjemnek nagy van…mármint úristen címlet címlet!

Itt nem tudom melyikünk pirult el gyorsabban,de nála a mámor hogy Dr. Doronghoz ment feleségül gyorsan átváltott arra,hogy a lehető legjobban eltudjon bújni a pizzás doboz mögé amíg visszaadok. Én már számoltam is le a pénzt mert tudtam ,nem fogom tudni sokáig a kacagást magamba tartani.

Én:- Ugyan semmi baj..7ezer8ezer9ezer és 10 köszönöm és gratulálok!

Itt az ajtón belépve még kiadott egy vékony Goofy féle jahhi hangot majd becsukta maga mögött az ajtót.